Az IPSC legfiatalabb divíziója. A nemzetközi közgyűlés 2012.-évtől fogadta el, kísérleti jelleggel, amit 2014. december 31.-ig tart. Ez után döntik el véglegesen, hogy marad-e önálló osztályként. (Amikor 2002-ben elkezdtem az IPSC-t, a production járt ugyan ebben a cipőben, és lám – lám, mára a szituációs lövészet legnépszerűbb osztálya.)
Az IPSC legfiatalabb divíziója. A nemzetközi közgyűlés 2012.-évtől fogadta el, kísérleti jelleggel, amit 2014. december 31.-ig tart. Ez után döntik el véglegesen, hogy marad-e önálló osztályként. (Amikor 2002-ben elkezdtem az IPSC-t, a production járt ugyan ebben a cipőben, és lám – lám, mára a szituációs lövészet legnépszerűbb osztálya.)
Ezt az osztályt az USPSA-ban rendkívül népszerű Single stack divízió hívta életre. A fegyverrel szembeni megkötések, a teljesség igénye nélkül a következők, igyekeztem a legfontosabbakat kiemelni:
-A fegyvernek bele kell férnie egy 225mm x 150mm x 45 mm (tűrés határ: +1 mm, -0 mm)-es dobozba;
-A fegyvernek követnie kell a hagyományos 1911- felépítést, nem lehet teljes hosszúságú tok, a tártölcsér nem lehet szélesebb 35mm-nél;
-A tárkapacitás major erőfaktornál 8db., minornál 10 db. lőszer;
-Csak nyílt irányzék lehet a fegyveren;
[galeria]
Akkor most jöjjön a sokkal élvezetesebb rész, a gyakorlati tapasztalatok! Támogatóimnak hála, 2010-ben tulajdonosa lettem egy Taurus PT1911-es pisztolynak, természetesen .45 ACP kaliberben. Mivel azon szerencsés flótások egyikének mondhatom magam, akik tarthatnak önvédelmi fegyvert, így nevemre vettem a „kicsikét”, és mint gyakorló elmebeteg, eldöntöttem, hogy felhagyok a production divízióval, és a 2011-es versenyévet már az új szerzeménnyel lövöm. Akkor még a classic divízió csak távoli remény volt, így standard-ban kezdtem lődözni. Az első tapasztalataim a következők voltak: 1.:A 8+1 az nem 15+1, főleg nem 18-20+1…. Meg kell tanulni nem mellé lőni! 2.: Nem lehet olyan, hogy „Túl sok a tárad!”, 3.: Nagyon meg kell tanulni tárat cserélni!
Nem mondom, kivívtam néhány mosolyt, amikor 5 tartalék tárral „csatába indultam”, és ráadásul a kezdő tárat a zsebemből vettem ki…..néhányan kedves –remélem mondhatom- barátaim közül még egy széles vigyorral megfejelt „Te egy igazi hülye vagy!” bókkal is kedveskedtek. Mit tagadjam, jól esett! (TÉNYLEG!) Aztán a kezdeti botladozások (amelyek inkább jómagam ostobaságai voltak) után kezdtem nagyon –nagyon beleszeretni ebbe a fegyverbe, és az ezzel a vassal való lövészetbe. Igaz, a hazai standard élmezőny igencsak elporolt néhányszor, de nem bántam. A standard mezőnyben igazi hátrányt csak az olyan pályák jelentették, ahol kilenc lövést kellett leadni, de a rövid eligazítás kiinduló helyzetként üres csövet határozott meg.
Hosszú, vagy közepes pályákon lépést lehet tartani a nagy tárkapacitású kollégákkal, csak fenemód be kell gyakorolni a tárcseréket. Vagy csak marha gyorsan kell csinálni. Néhány versenyen kérdezték a kedves kartársak, miért így?, vagy miért úgy? lőttem egy-egy pályát?, aztán saját homlokukra hanyatló kézzel megvilágosodtak: „Persze! Te hülye vagy!”(Igazából tudom ám, hogy szeretnek…) Lassan- lassan az idő múlásával teljesen megszokták ők is, meg én is az egysoros tárakkal való versenyzést. Aztán a versenyszezon vége felé felröppent a hír, hogy lesz hivatalos Classic Divízió, a részletekről még nem sokat tudtunk, de örültünk nagyon! Aztán a remény ténnyé vált, és az ez évi szezonban már volt olyan verseny, ahol 6 fő indult Classic-ban (ettől néhányan, akik nem ebben az országban laknak, fölsírnának a röhögéstől, de kis hazánk verseny táborát ismerve szép eredmény). Amennyiben a megérzésem nem csal, leszünk még többen is.
Bakonyi András
képek: www.belse.hu
Pingback: Taurus PT 1911 | GunMagazin