Hogy célozzunk, hová lőjünk?

A vadtest anatómiájának ismerete nagyban megkönnyíti a vadász dolgát, mivel tudja, hogy a pontos lövéshez melyik testtájat kell megcélozni attól függően, hogy a vad milyen pozícióban áll. S az sem mellékes, hogy a találat helyét meg tudjuk-e ítélni a meglőtt vad jelzéséből.

A vad kültakarója (bőre, szőre, tolla) elfedi az életfontosságú belső szervek és a test tartószerkezetének, a csontváznak az elhelyezkedését. Minden vadász elemi érdeke, hogy tisztában legyen a vitális (életfontosságú) részek a testen belüli elhelyezkedésével. A szervek, illetőleg a csontok pillanatnyi helyét az dönti el, hogy a vad szemben, oldalt, háttal, azaz milyen pozícióban áll a vadászhoz képest a lövés pillanatában. Nem véletlenül korlátozza a vadászati törvény a gím-, és dámbikák, valamint az őzbakok mozgás közbeni lövését, teszi ezt azért, hogy minél kevesebb legyen a sebzés. Az eltalált vad különböző mozgásokkal, mozdulatokkal reagál, ebből lehet következtetni a találat helyére, milyenségére. De csak következtetni, esküdni nem érdemes, ugyanis nemegyszer előfordul, hogy például a szíven lőtt vad jelzés nélkül elugrik, mintha elhibázták volna és jóval távolabb esik össze, ahol már nem látjuk.

Ezért minden nagyvadra leadott lövés után kötelező a rálövés helyét megvizsgálni, ahol ilyen esetben lehet találni lőjeleket, vágott szőrt, csontdarabot, húst, belsőség-cafatot vagy vért. Arra is lehet számítani, hogy jó találat ellenére sem mindig kezd a vad azonnal vérezni, de előfordul, hogy a lőnyílás elzáródása miatt egyáltalán nincs is vér. Ezeknek az információknak a birtokában és a látott találatjelzés alapján már nagyjából eldönthető, hogy csak oda kell menni az elesett vadhoz, vagy külső segítség, adott esetben véreb szükséges.

A vad csontváza

A csontváz a test tartószerkezete, sérülése esetén részben vagy teljesen mozgásképtelenné válhat a vad. Halálos találati pontok: a fejen az agykoponya és a gerinc teljes hossza a fejtől a medencéig. Csak átmeneti sokkhatással járó sebzést okoz az arckoponyai rész és az állkapocs, a felső csigolyanyúlványok (tüske) eltalálása, az első és a hátsó láb a térdizületig – ilyen találattal a vad, még ha össze is esik, a sokk elmúlta után lábra kap és elmegy. A mellső láb felkarcsontja és a lapocka, valamint a combcsont és a medence eltalálásának a hatása attól függ, hogy milyen szögben állva érte a lövés. Ha a csontot ért lövedék behatol a testüregbe, az nagy valószínűséggel rövid időn belüli pusztuláshoz vezet, a tisztán csak csontot ért vagy tört lövést általában elviszi, sokszor túléli, de jellemzően maradandó sántaságot okoz. A bordákat ért lövés a testüregbe hatol, zömében halálos sérülést okozva.

A vad vitális szervei

A vitális (létfontosságú) szervek az agy, a szív (az ábrákon piros), a tüdő (rózsaszínű), a máj (kék), a lép és a vese. A koponyaüregben elhelyezkedő agyba hatoló lövedék azonnali halált okoz. A mellüregben található szívet és/vagy a tüdőt ért lövedék hatása nem mindig azonos. Van, amikor azonnali összesesést és halált okoz, máskor akár több száz méterre is elviszi a vad, mire elfekszik tőle. Mivel mindkét szerv pumpáló mozgást végez, nem mindegy, hogy a találatkor üres, összenyomódott, vagy vérrel/levegővel telve, kitágult állapotban van, ekkora a nagysebességű lövedékek hidrodinamikai hatása sokkal erőteljesebb. A hasüregben a gyomorra tapadó májat ért találat lassú, hosszadalmas kínlódást okoz a vadnak, akár kilométerekre elmehet, mire elpusztul. A belek közé ágyazott lép és a vese eltalálása rendkívüli fájdalommal jár – amit a disznó hangos visítással jelez – és többnyire gyors kimúlást eredményez.

A legtöbb olyan szerv, aminek találata gyors halálát okozza a vadnak, a mellüregben (kamra) helyezkedik el. Nem véletlen a régi tanács: a jó lövéshez a mellső láb vonalán kell felvezetni a célzótüskét, addig ameddig a „legsűrűbb” a vad teste.

Milyen helyzetben lőjünk?

A vad helyzete a lövés előtt eleve meghatározza, hogy milyen találatra számíthat a vadász. A klasszikus tanítás azt mondja, hogy csak a keresztben álló nagyvadra adjál le lövést. Az ábrán jól látható, hogy a legnagyobb találati felületet ebben a pozícióban mutatja a vad, s így látszik jól az összes halálos találati pont is. Minél jobban elfordul ebből a helyzetéből, annál kevésbé célozhatók meg jól a vitális szervek, majd a szemben álló vadnál már alig van olyan felület, ahová „biztos golyót” lehet küldeni. Természetesen nem lehet mindig arra számítani, hogy a vad beáll a klasszikus „blattlövésre”, ilyenkor segíti a vadászt az anatómia ismerete, mert az állási pozíció változásával a vitális célpontok is folyamatosan változnak, s csak ezt bekalkulálva számíthat zsákmányra. Itt már belépnek az etikai szempontok is, amelyek az írott tiltásokat önkéntesen vállalva tovább bővítik.

Nem illik a vad tükrébe lőni, hiába kínál jó célpontot a világító fehér szőrzettel borított far. Ugyancsak nem illik más, rossz pozícióban álló vadra lőni, mert a „hátha így is eltalálom” eredménye többnyire sebzés. Az csak természetes, hogy mozgó nagyvadra (terelés és hajtás kivételével) nem illik (sőt, tilos) lőni. Ugyancsak nem illik tudatosan olyan lövést leadni, amely az értékes húsrészek (comb, gerinc) garantált roncsolásához vezetnek, ráadásul ilyenkor a terület bevétele is csökken a másod-, vagy harmadosztályos leminősítés miatt.

[galeria]

A vad találatjelzései

Az eltalált vad az esetek többségében jelzi a lövést, s ezen jelzések között vannak tipikusak, amelyek utalnak a találat helyére.

1. tüdőlövés: a vad az elejével felugrik, majd elesik, vagy elfut, rövid idő után elfekszik.
2. szívlövés: a hátsó lábbal rugószerűen felfelé löki el magát, s ha nem esik azonnal össze, akkor rövid halálvágta után vége van.
3. májlövés: a lövésre összegörnyed, háta „megpúposodik”, többnyire elmegy, de rövid idő után lefekszik,
zavarásra tovább megy.
4. gyomorlövés: a hátsó lábával kirúg, majd megpaposodva elindul, csak sokára fog lefeküdni.
5. hátsó gerinc- és medencelövés: lerogy a hátuljára, felkelni nem tud, de a feje fent van, gyors kegyelemlövés jár neki.
6. fej, nyak, gerinc- és gerinctüske lövés: azonnal öszszerogy, mintha „kirántották” volna alóla a talajt, gerinctüskézéskor rövid idő után felugrik és elfut, a többi találatnál hamar vége van.
7. mellső és hátsó láblövés: a meglőtt láb felé rogy, esetleg el is esik, de elfut, utolérni csak kutyával lehet, többnyire túléli, ha nem fertőződik el a seb.

Somfalvi Ervin
Magyar VADÁSZLAP

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

nine + one =