Mikulás Kupa 2017

Őrületes. Talán ez a szó jellemzi leginkább a Special Shooting Team versenyeit. És nem azért, mert őrültek lennének az egyesület tagjai (amúgy de), hanem mert ismét bebizonyították, hogy elképesztő hangulatot tud varázsolni néhány kitartó és megszállott lövész, akik szívügyként kezelik a közösségüket. A Mikulás Kupa december közepén került megrendezésre Pátyon, a verseny nem illeszkedik egyetlen szakágba sem, feltehetően nem véletlenül. A válasz egyszerű; így nincs, aki beleszóljon, hogy mit, hogyan, miért, miért ne, miért ne úgy, hogy nem szabályos, stb. Ismerős? Inenntől viszont szabad a játszóér mindenki számára, aki nem azért jár versenyre, hogy unalomig gyakorolt pályákon csiszoljon két századmásodpercet a saját átlagán, vagy hogy elmélyült meditációt követve a csí áramlásának segítségével, rezzenéstelen arccal lőjön hibátlan pályát, hanem azért, mert szeret lőni. Szereti a fegyvereket. Vagy mert szereti azt a közösséget, amiben mindezt teszi. Ez a szellemiség az, amit egyre ritkábban találok meg manapság a lövészsportban, csak pár klub képes arra, hogy valóban közösséget formáljon, ahol a poénoknak még van helye, ahol senki nem veszi magát túl komolyan. Amit már az érkezésemkor megfigyeltem, hogy mindenki teszi a dolgát. Nem duzzog, nem sunnyog, nem mutogat a másikra, csupán teszi a dolgát. Magától. Mindenki tudja, hogy ki állítsa fel a célokat, ki fújja le őket, ki szedjen hüvelyt… egyszerűen működik a közösség, mert összeszoktak és szeretik azt, amit csinálnak. Ennek megfelelően a verseny hangulata felettébb családiasnak mondható, a szervezők a biztonságot maximálisan megkövetelik, de amint lehetőség nyílik rá, ledobják a láncot. És hogy az milyen? Mint mondtam; őrületes! 🙂