A gyermekkor időtlen; csak színek, illatok maradnak emlékként, és néha egy-egy filmként lepergő képsor. Az idő kegyetlenségével később szembesül az ember, és csak akkor válik naptárba gyömöszölhetővé az élet, szeletekre oszthatóvá és feleslegesen tervezhetővé. Az időben elhelyezhetetlen illatok, színek, hangulatok mégis sokkal fontosabbak, megoszthatatlan, személyre szabott igazi kincseink. Nem tudom megmondani, mikor és hogyan vezetett […]
A Így kezdődött bejegyzés először a Vadászlap jelent meg.
Source: vadaszlap
