A Hazai szituációs lövészsport kialakulása és a sportág rövid története. Az 1950-es években az USA-ban elkezdett formálódni egy újfajta lövészsport, ami szinte minden szempontból különbözött az olimpián megszokott pontlövészettől. Itt az kevés, ha „csak” pontosan lő az ember, arra is szükség van, hogy gyors is legyen, és ráadásul mindezt nagy erejű fegyverrel kell elérnie.
Időszámítás kezdete
A fenti előzményeket követően 1976 májusában az USAban létrehozták a Nemzetközi Szituációs Lövész Szövetséget (International Practical Shooting Confederation, IPSC).
A szervezet első elnöke a legendás Jeff Cooper ezredes lett. Már ekkor kikristályosodott a 4-5 legfontosabb jellemzője ennek a lövészeti ágnak:
Biztonság
Minden lövészetben fontos a biztonság, de a szituációs lövészetben különösen nagy hangsúly van ezen. Itt sok mindenre kell figyelni egyszerre, ami nagy kihívás; másrészt az alapítók fontosnak érezték, hogy a sport arra neveljen, hogy minden körülmények között biztonságosan kezeljék az emberek a fegyvereiket.
A Jeff Cooper által megfogalmazott szabályok ma is igazak:
1. Nincs töltetlen fegyver.
2. Sose célozz olyanra, amire nem akarsz lőni.
3. Csak akkor tedd az elsütőbillentyűre az ujjadat, ha célon van a fegyver.
4. Azonosítsd a célt, és ami mögötte van.
Pontosság
Ebben a sportágban is nagyon fontos a pontosság („az mindegy, hogy milyen gyorsan lősz mellé”). Többféle cél van, kb. 10-15 cm méretű a célok közepe, és amikor ezeket messzire rakják (pisztoly versenyen néha 50 méterre, sörétes puska versenyen néha 100 méterre, golyós puska versenyen néha 300 méterre), akkor bizony a pontosság nagyon fontossá válik.
Gyorsaság
Bonyolult az értékelés menete a szituációs lövészetben, de amit érdemes megjegyezni: ami pontszámot elérünk a találatainkkal, azt elosztják a (lövéssel töltött) másodpercek számával,így jön ki a „hit factor”. Tehát ha két ember ugyanolyan pontosan lő, akkor aki kétszer olyan gyors, az kétszer olyan jó eredményt ér el.
Erő
Csak nagy erejű fegyverek használhatóak ebben a sportban. Az a 9 mm-es fegyver, ami a NATO szabványnak megfelel, azt itt így hívják: kis kaliber. És akkor mi számít nagy kalibernek? Például egy 357.Magnum
Változatosság
De a fenti 4 szabály még nem magyarázza meg, hogy miért olyan jó móka egy szituációs verseny, miért jelent új kihívást minden egyes verseny minden pályája.
A válasz: a változatosság.
Vagyis minden verseny minden pályája egy kicsit másabb, mint a többi. Néha nagyon másabb.
Az gyakori, hogy paraván ablakán keresztül kell lőni, de néha arra is van példa, hogy vár tövében, autóból kiszállva, hajóablakból, motoron ülve, fáklyával a kézben kell lőni. Számomra az a legemlékezetesebb pálya, ahol az indulási helyzet wc-n ülve, kézben a vécépapírral volt.
Magyar kezdetek
1993-ban négy magyart (köztük volt Glicza Csaba és Varga Károly) meghívtak, hogy megfigyelőként vegyenek részt egy szlovákiai IPSC bírói tanfolyamon. Olyan aktívan figyeltek, hogy menet közben meggondolták magukat a szervezők, így versenyzők és bírók is lettek.
Rövid időn belül 3 klub (BRSE, BHSE, EBPL) megalapította a Magyar Szituációs Lövész Szövetséget, Varga Károly elnökkel.
1993 szeptemberében 2 fontos esemény is történt: az első hazai IPSC verseny, és az első IPSC VB, amin magyarok is részt vettek.
Decemberben megvolt a 2. hazai verseny, 1994-ben pedig már az első nagy bajnokság.
Egy darabig dinamikusan fejlődött ez a szövetség, 19 klub és 331 minősített versenyző volt a tagjai között fénykorában.
Az ezredforduló környékén a Magyar Dinamikus Lövészsport Szövetség lett hazánk hivatalos képviselője az IPSCben, jelenleg 38 klub a tagja.
Az évek során egyre több nemzetközi versenyt rendeztek hazánkban, ezek közül kiemelkednek a nagy sörétes versenyek, sok nagyon különleges pályával (pl. mozgó műbirkáról), és ezeken nem csak európai versenyzők vesznek részt, de még Brazíliából is eljöttek. A
A közeljövő hatalmas eseménye lesz a világ első szituációs lövész sörétes puska világbajnoksága, aminek hazánk adhat otthont!
Fejlődés
Az indulás óta eltelt évtizedekben az IPSC fokozatosan eltávolodott a kezdeti „harcművész” jellegétől.
Ma már a nagy versenyeken nincsenek történetek a pályákhoz, és a versenyzők egy része önvédelemre alkalmatlan pisztolyt használ.
Így mára az íjászathoz vagy a gerelyhajításhoz hasonló sport lett a szituációs lövészet, de néhány jellemző nem változott: még mindig ez az a sport, ami a legjobban megtanít a minden körülmények közötti biztonságos fegyverhasználatra, a pályák még mindig nagyon változatosak, és nagyon jó móka. A nemzetközi IPSC szövetség szerint a sportág deklarált célja a gyakorlati fegyverkezelés népszerűsítése, fejlesztése és az általánosságban vett lövészeti készség tökélyre fejlesztése.
Belme Attila
