Amikor a 2013-as IWA kiállítás előtt beharangozták, hogy végre élőben is bemutatásra kerül a Kalashnikov Saiga MK-107 „hátrarúgásmentes” félautomata karabély (az AK-107 polgári verziója), a szakma szinte euforikus állapotban várta a rendezvény első napját. Amikor végre kézbe is foghattuk volna a kiállított eszközt, két morcos, medve méretű úriember indult meg felénk valamit hevesen magyarázva… bár az orosz nyelvtudásom kimerül abban, hogy „elvtársnőnek jelentem, nem hiányzik senki” és „ne lőjetek”, ami valljuk be, igen fontos lehet, mégis, mintha azonnal egy hullámhosszra kerültünk volna. Bár pontosan nem értettem az érvelésüket, annyi bizonyos volt, hogy a látogatásunk nem aktuális. Mint később kiderült, pont egy prominens személyt kalauzoltak körbe az Izhmash standján. Amikor legközelebb ellátogattunk feléjük, a karabély már nem volt a helyén, így nem tudtuk megérinteni. Kicsit erős lenne azt hinni, hogy ez a marketing része volt, hogy amolyan szent Grálhoz hasonló ködös legendát kreáljanak az MK-107 köré, miszerint volt már, aki látta, de aztán senki nem is érintette meg, de mégis léteznie kell… szóval könyveljük inkább a „történelmileg így alakult” kategóriába.
És akkor egy nap megcsörrent a telefonom. Iván volt. A Steiner. És akkor közölte, hogy érkezett hozzájuk egy .223 Remington kaliberű SR1. Ez gyakorlatilag a Saiga MK-107 apróbb módosításokkal, de a lényeg megmaradt; egy fogaskerekes áttétellel mozgatott ellensúly, amely arra hivatott, hogy a hátrarúgást csökkentse. Ez a megoldás nem újdonság, hiszen már 1908-ban is jegyeztek be szabadalmat hasonló találmánnyal kapcsolatban, de ha egy Kalasnyikov ezen megoldással sorozatgyártásba kerül, ráadásul polgári verzió is készül belőle, az igenis komoly dolog.
Az SR1 az első olyan fegyver, ami abból a gyárból nem zsírpapírban, hanem polisztirol kofferben érkezik. Ráadásul igen használhatónak tűnő kofferben. Itt azért már felvontam a szemöldököm, de ebből még nem vontam le messzemenő következtetéseket. Kézbe fogva egy kifinomultabb, igényesebb eszközzel találkoztunk, amelynek a származási helye így is megkérdőjelezhetetlen, de határozottan szerethető.
Az első lövések után azonnal virágba borul az ember lelke, a fizika működik, a tervezőmérnök elégedetten dőlhet hátra a fotelben, mert szinte nulla a hátrarúgás! Szürreális élmény, mintha egy airsoft fegyverrel készülnének a lőlapon a találatok, csak épp hangosabb az üzemeltetése. Szóval az SR1 nem csak létezik, de működik is, ráadásul kapható a hazai forgalmazónál. Vásárlási és kipróbálási szándékkal tessék a Steiner Fegyverbolt forróvonalát hívni.
