A 21. század második évtizedében az öntöltő pisztolyok piaca egyre inkább olyan jellegzetességeket mutat, mint amelyeket a számítógépek vagy a mobiltelefonok piacán tapasztalunk. Itt is és ott is egyre több a bevált részmegoldás, melyeket tehát már egy konstruktőrnek sem kell kitalálnia, helyette energiáit az alkotóelemek összeállítására, minél magasabb szinten teljesítő egésszé történő egybeforrasztására fordíthatja. Itt is és ott is léteznek olyan megoldások, képességek, melyeket a piacvezető termékek, esetleg a vélt vagy valós felhasználói igények generálnak, s melyeknek célszerűsége, szükségszerűsége nem minden esetben magától értetődő.
Kijelenthető, hogy északi szomszédaink, a vágdubnici (Dubnica nad Vahom) ZVS holding konstruktőrei szerencsés kézzel nyúltak a bevált megoldásokhoz, s azokat sikerült olyan termékké összerakniuk, mely felesleges elemeket nem tartalmaz, a termék egy kifejezetten szép, jól lőhető pisztoly lett.
Melyek azok a bevált megoldások, amik a pisztolyt kézbe véve, szétszedve jó eséllyel azonosíthatóak? A pisztoly műanyag tokos, ezt azonban nem célszerű visszavezetni Gaston Glock 17-es modelljéhez, mivel mára ez általánossá, komolyabb gyárak számára kötelező stílusgyakorlattá vált. A markolat formája és méretezése alapján arra kell gondolnunk, hogy a Smith&Wesson cég igen sikeres Military&Police modelljeit vették alapul. A példaképhez hasonlítható a pisztoly igen kellemes fogása, nagyon jó markolatszöge, a csőtengely és fegyvert fogó kéz felső éle közötti viszonylag kicsi távolság. Egyértelműen saját újítás, de igen hatásos és sikeres a tok hátsó részét lezáró hódfarok, mely ismét csak a korszerű lőkiképzési iskolák és dinamikus lövészsportok által előnyben részesített magas fogásnak kedvez. A tok elején, a sztenderd hosszúságú cső elejéig tartó aló részen (long dust cover, mondja erre az értő olvasó) Picatinny-sín található, erre lehet rögzíteni a lámpát vagy a lézert (már ahol, már akinek ezt szabad). Ma ez egy szinte kötelező képesség.
Hasonlóképpen szinte kötelező elemnek tekinthetők a cserélhető, eltérő méretű markolatpanelek, melyek lehetővé teszik a fegyver kézhez igazítását. A Walther P99-en először bemutatott megoldás elvi előnye vitathatatlan, gyakorlatban – mint ahogy jelen esetben is – a közepes méret a felhasználók elsöprő többségének megfelel, ami persze semmit nem von le a konstrukció értékéből, sőt, növeli azt.
Az elsütőszerkezet közvetett, külső kakasos, DA/SA (double action / single action) rendszerű. (A kakas formája a CZ 75-öt idézi, ez is jó alap.) Mára ez talán kissé divatjamúltnak tűnik, személyes véleményem szerint azonban egy általános használatra szánt pisztoly esetében még mindig ez a legjobb megoldás. Sajnálatos, hogy DA-üzemben az elsütési ellenállás igen magas, az elsütés karcos, az elsütési út hosszú. Ezt csak részben kompenzálja az SA-elsütés sikerült mivolta. (A sütés hiányosságai – elmondásuk szerint – a gyártó előtt is ismertek, kiküszöbölésükön dolgoznak.)
A kemény DA-sütés annál sajnálatosabb, mivel a – kétoldali, azaz ambidextrous – biztosító (elrendezése és formája a Taurus 24/7 családjára emlékeztet) működése olyan, mint amit a Heckler&Koch egyes USP és P30 modelljeitől megszoktunk, azaz lefelé fordítva fesztelenít, felfelé fordítva a feszített helyzetű kakast biztosítja. Mivel a pisztolyon nincs markolatbiztosító, egyértelmű, hogy a mindennapos hordás, illetve az IPSC Production divíziójában való indulás során a „csőre töltve, fesztelenítve” az ajánlható opció. Sportcélú felhasználás esetén a biztosító használata lehetőséget kínál az IPSC Standard divíziójába, vagy az IDPA Enhanced Service Pistol divíziójába tett kiruccanásokra. (Ezekben a divíziókban komolyabb megmérettetésre a pisztoly jelen változatában jó szívvel nem ajánlható, változást a tervbe vett, növelt méretű, csak SA elsütéssel rendelkező sportmodell kínál – majd.)
Még mindig a markolatnál maradva, elismeréssel kell szólni a kétsoros fém tárakról, melyek a fegyver 2013-as bemutatója óta sokat változtak, előnyükre. A Heckler&Koch által szállított alkatrészek hibátlan adogatást és megbízható rögzítést biztosítanak a fegyvernek. Kár, hogy a műanyag tárfenéken lévő íves rész (melynek funkciója első látásra nem azonosítható) gyors tárcserekor becsípi a fegyvert fogó kéz tenyerén a bőrt (ezt a kellemetlen sajátosságot a P-20 számos másik, igen jó nevű modellel osztja…).
A cikk folytatása elérhető a Jape Vadász oldalán az alábbi linkre kattintva:
www.japevadasz.hu/a-szepremenyu-ujonc-a-zvs-p-20-as-ontolto-pisztolya
Szerző: R. K.
Fotók: shootingpress.com
