A történelmi leírások, feljegyzések a XVI. századtól jegyzik a vadászfegyverek kézimunkával való díszítését, vésését mely remekművek természetesen a főúri körökben voltak elsőként megtalálhatók. A királyok, nemesek, később a tehetős polgárság vadászai szívesen díszíttették vadászfegyvereiket egyre kifinomultabb kézimunkával. Később a technika fejlődése, az egyre jobb minőségű szerszámok lehetővé tették a díszítések legmagasabb szintű kidolgozását.
A mai kézi fegyvervésés ( és gravírozás ) ezeken az alapokon nyugszik, mind a témákat, a szerszámokat, stílusokat illetően. A szerszámok készítése a vésnök feladata, használatuk az előbb említett hagyományokra épül.Elöljáróban pontosítsuk a kifejezéseket a gravírozás és a vésés között! Sajnos sokan „fegyvergravírozás”-nak mondják, pedig a véséssel még véletlenül sem összetévesztendő!A gravírozás (lehet kézi, vagy gépi irányítású) mindig egy munkát végző gépre, mechanizmusra utal. Bár gyors és pontos: a tömeggyártás lehetősége már önmagában feledteti egy vadásszal az egyediség varázsát. Már pedig az egyediség ebben a vadászfegyver kategóriában döntő. A lézer-, CNC-, gyémánt-, stb. gravírozó gépek mint említettem igen pontosak, de a szakavatott szemek előtt nem maradnak elfedve a hibák sem, ami a közök, illetve a vonalak minőségében tükröződnek vissza. Ezeket a gyárak még utóvésetik vésnökökkel így küszöbölik ki a gépek tökéletlenségét!Van olyan európai nagy fegyvergyár ahol a vésnök tanuló például az öt évnyi kurzusból az első két évét a CNC-marók kezelésének megtanulásával fecsérlik el…
Visszatérve a kézimunka méltán nagy becsben tartott mezejére ami szerencsére a mai napokban lassan visszanyeri méltó helyét, boncolgatom hát eme szép hivatás „titkait”. Mindjárt itt is van az első tény ami ezt a tevékenységet meghatározza! A fegyvervéséshez mint hivatáshoz csak három dolog szükséges: a kalapács, a véső, és persze az alkotó ember a vésnök…A kalapácsról természetesen nem sok az írni való van saját készítésű, és üzletben kapható cizelláló, vagy ötvös-kalapács is. Ezen szerszámok két jellemzőjét emelném ki: a vésnök ergonómiailag a saját tenyeréhez csiszolja a nyelezést, valamint a kalapács feje enyhén ívelt hogy az ütések mozgását, sugarát minél jobban kövesse. A nyele pedig azért vékonyított hogy minél könnyebb legyen, és egy kissé rugalmas is: mert a rengeteg munkaóra alatt mire elkészül egy remekmű, akár 150-200.000 ütést kell a vésőkre mérni. Egy-egy jól formázott kalapács vésnökről vésnökre száll, és generációk évtizedekig is használhatják
A vésők anyagukat tekintve magas minőségű edzett acél-ötvözetekből vannak; általában rapidacél. A kereskedelemben nem találtam eddig erre a speciális munkára vésőszár-nyersanyagot, amit marokvésőként kaphatunk az szinte csak nemesfémekhez (arany-ezüst-ón-stb.) jó, ütni nem ajánlatos. El képzelheti a kedves olvasó, hogy ezek a kicsi vágószerszámok mekkora igénybevételt kapnak egy-egy fegyver elkészüléséig: számtalan szúrás, vágás, forgácsolás, fordulás közben. Azt se feledjük, hogy a vadászfegyverek remek minőségűre edzett szénacélok és hogy a vésőknek akkor is azonos minőséget kell produkálni mikor egy véshető ”lágyabb” felületről egy „üvegkemény”-re halad át a minta vésésével. A vésők élkiképzése igen változatos – melyet nagy rutinnal rendelkezve a fegyvervésnöknek illendő kiképezni,és a továbbiakban élezni – ezért egy-egy vésnök mesternek igen nagy darabszámú vésője lehet. Van ék alakú, lapos, ovális, kettő, három, vagy több élű, kalapáccsal üthető, illetve kézi marokvéső. Méretük is változatos. A lapos véső lehet 2-3-4 mm széles, de lefelé is széles a skála 0,5-től egészen a 0,25 mm-ig vagy kisebb. Az ék alakúakat kézi fenőkővel élesítem, viszont van olyan is amit mikroszkóp alatt élezek (szinte atomizálom az élét) hogy minél tökéletesebb legyen a vonalvezetése.
És akkor most térjünk rá az alkotóra:a fegyvervésnökre. A Parlamentben ( 2010 szeptemberében tartott III. Hungarikum Konferencián ) mint meghívott előadó Hungarikum-jelőlt előadásomban is kiemeltem hogy a fegyvervésés 10% vésnöki munka és 90% rajztudás… Hogy kell ezt érteni? A vésés (10%-a a felkészülésnek, tanulásnak) mint mozdulatsor gyorsan megtanulható, agyunk igen sebesen sajátítja el a megoldáshoz szükséges reflexiókat. Filozófiai tény hogy az emberi gondolkodásmód a tapasztaláson, az ehhez köthető hibaelemzés-javításon alapul, ergo: ha valakinek megmutatom a szerszámokat és hogy hogyan használhatja azokat, igen rövid időn belül önálló munkavégzésre lesz alkalmas. Ez után jön a fent említett további 90% ami már csak a vésnök fejében dől el, és az elhivatottságán, képzelőerején múlik a kész mű. Erre ékes példa a következő: tanítottam a fortélyokra egy végzett alkalmazott grafikus hölgyet, amikor is mondtam neki hogy nem jó a szarvas, mert csak vésve van, nem érzem hogy él a kép. Elmondtam neki hogy ne csak véssen egy szarvast, hanem képzelje el, élje át azt a pillanatot amikor az erdők „királya” egy gyönyörű szarvasbika előront a rengetegből, tele hormonnal, és kinézi magának a legszebb tehenet az utódláshoz…. Na ezt követte az alkotó munka és egy csodás szarvasbikát álmodott az acélba, ami már szinte kimozdult az acélfelületről. Folyamatos és véget nem érő gyakorlás, tapasztalat gyűjtés után mikor az akaraterővel párosulva a készség rutinná válik, a következő lépcsőfok a mesterré válás… A fegyvervésnöki hivatásban a vésnök-mester és a mester-vésnök kifejezéseket használjuk, az elért szakmai fokozat tekintetében. Az előbbi egy vagy két stílusra specializálódott : pl. csak a Bulino-technikát, vagy a finom és mély vésést, vagy csak az aranybeültetést (tausírozás) készíti. Ezek a mesterek inkább vésnök-team-ekben, nagyobb céheknél, gyárakban dolgoznak. A mester-vésnök az összes stílust ismeri, kiváló minőségben alkalmazza azokat, és többnyire önállóan alkot. Én vallom hogy ezt soha nem lehet tökéletesen csinálni, de törekedni kell rá. Kiállításokon többször is megkérdezték már hogy nem szoktam unni (?): nincs két egyforma munka, kalapácsütés, fordulás, még az iker-vésésnél sem .Itt mindig a legapróbb mozzanatokra kell figyelni. Át kell tudni élni a miniatűrök világát, élvezni kell a pár négyzetmilliméternyi felület adta lehetőséget, a kihívást.
Írta és fotó: Fodor Zoltán – Fozola fegyvervésnök – www.fozola.hu
Következik: stílusok, eljárások…
