Finiselés, nemesfém-beültetés, aranyozás…
Ebben a cikkben tekintsük át a fegyvervésnöki hivatás rejtett háttér technológiáit. A finiselés inkább gyűjtőfogalom: ide értve a vésett felületek végső lefinomítását, kezelését, bevonatolását.
A végső felületi minőség már teljesen a Megrendelő igényeit szerint alakul ki, mint például a végső csiszolás is. Ezek lehetnek matt, fél-matt (selymes) vagy fényes illetve polírozott minőségűek. Ezeket mind a csiszolóanyag finomságával érjük el a 400-tól a 2000-esen át egészen a koronggal való fényesítésig. És még ebben is válogathat a vésnök hogy kézzel vagy géppel végzi. A kézi csiszolás ott a legfontosabb ahol már egy lebarnított (feketített) felületen csak kicsiny felületet kell láthatóvá csinosítani! Ilyen pl. a csőfar-véset: ahol a cső gyárilag fekete, a vésett díszítőminta pedig minden porcikájában jól és egyenletesen látható. Ezeken a kényes helyeken nagyon figyelni kell, hogy a minta legyen csak csiszolva!
Ha már a felületkezelésnél tartunk említsük meg a barnítást! Ez az eljárás teszi teljessé a megvésett felület és a felcsiszolt minták kontrasztját: egyszerűen fogalmazva a mély (vésett) felületek feketék a csiszolt felületek „fehérek” lesznek. A kettő között „található” az esztétikai élmény: a véset.
A barnítást (feketítést) elvégezhetjük hideg illetve meleg-technikával. A hideg eljárást gyorsan és egyszerűen elvégezhetjük szaküzletben kapható vegyszerrel (SeO2). Jó utókezeléssel tökéletes fekete felületet kapunk. A meleg barnítás már sokkal bonyolultabb mivel csak olyan puskaművesnél tudjuk elvégeztetni, ahol meg vannak a megfelelő technológiai adottságok. A hideg~ a kisebb, míg a melegbarnítás a nagyobb felületeknél szokásos. A felületek még szebbé tételéhez a divattá vált „márványozott” technikával juthatunk el. Viszont a professzionális felületkezelés a „Vulcano”; amit még a felületkezelő mester is hét pecsétes titokként őriz. Annyit azért lehet tudni az eljárásról hogy különböző anyagokat (csont, földpát-anyagok, ásványok) tesznek a felhevített alkatrészek mellé. Ilyen formán a hevítés-lehűlés következtében az eltérő gőzök-gázok eltérő módon oxidálják ,ergo színezik meg az így kezelt felületet.
[galeria]A nemesfém beültetés (tausírozás) két fő anyaga az arany, és az ezüst. Ezekből készülhet szinte bármi: oldallemez, vendéglemez, figurális relief, felirat, markolatrózsa, tárlemez stb. A beültetés előtt a figura sziluettje az acélfelületen kivésésre kerül, enyhén alávésve, az éleknél trapéz-formájúra. A kivésett felületet érdemes megfésűzni amitől tizedmilliméternyi élek, taréjok képződnek. Ez után a formára kivágott nemesfémlemezt bele ültetjük a helyére, poncolóval belesimítjuk a fészekbe, és nem csak a lemez felületét hanem a széleket is. Így a fésűzött acél belenyomódik a nemesfém lemezbe, a széleken pedig összezömítjük az ék alakra vésett fészket a nemesfémmel. A beültetett fém a fenti eljáráson kívül azért is stabilan a helyén marad mert mind kettőnek (arany, ezüst) nagyobb a hőtágulása mint az acélnak, így gyakorlatilag bele feszül a helyébe. Bár egy kissé lehet hogy bonyolult az eljárás, de ehhez kell mesterfokon érteni a fegyvervésnökséghez!
Aranyszálat két féle képpen alkalmazunk fegyverek díszítésénél: be-, és ráültetéssel. Az előbbi a klasszikus és a könnyebb is, az utóbbihoz nagy gyakorlat szükséges…
Beültetésnél aranyszálat ültetünk az acélélekre, felületekre vagy feliratokba. Ki kell vésni az „árkot” precízen, egyforma mélyen és egyenesen. Az árok mélysége nem lehet mélyebb a szál ¾-énél, illetve nem lehet sekélyebb sem. Ezután tükör fényesre polírozott poncolóval (beütővel) folyamatos és nagyon egyenletes ütésekkel bele kell nyújtani-zömíteni az aranyszálat. Ha ez is kész, akkor az aranyszálat egy szintbe csiszoljuk az acéllal.
A ráültetés lényege, hogy érezhető maradjon a nemesfém az acél felületén. Ezt úgy érjük el, hogy először megvéssük az alakzat vonalát „V” alakú vésővel kis mélységben. Ezután a vésett vonal mind két szélén haladva „megnyitjuk” íves laposvésővel. Magyarán egy nagyon picike árkot képzünk az acél felületén, aminek mélysége szinte nincs is, a szélei pedig a megnyitásnak köszönhetően peremként szolgálnak, és bele tud majd kapaszkodni az aranyszál. Beültetésekhez lágyított 18 Karat-os, vagy 24 Karat-os aranyat használunk!
Az aranyozás ma már elektro-galvanizálással kerül a fegyverre. Nagyon tetszetős, elegáns ha egy szépen vésett fegyvert aranyozással teszünk még egyedibbé.
A folyamat időigényes, komoly háttér technológia szükséges hozzá. Az előkészített zsírtalanított felület először egy stabilizáló kezelést kap: ródium kerül rá ami a platina-félék családjába tartozik. Ez kellően zárja az acél felületet a további oxidáció elől, az arany pedig tökéletesen felvihető rá. Az aranyozásnak négy szín-tónusa vihető fel: aranysárga, egy érettebb okkerosabb sárga, zöldes fényű, és vöröses. Ezeket kombinálhatjuk is aranyozás közben.
A felületkezelések területén meg kell említeni még a krómnitrites – és csak ezt, mert ez lesz fémszínű – bevonatolást ami ellenállóvá teszi a kezelt vadászfegyvert savak, sók, illetve az oxidálódás (rozsda) ellen, illetve kopásállóvá teszi azt. Viszont minél finomabb a vésés a fegyveren annál inkább nem ajánlatos ez az eljárás: bár csak néhány mikron vastagságú, de egy gyönyörű Bulino-véset részletgazdagságát veszélyeztetjük vele.
Reméljük kapott egy kis ízelítőt – sajnos a teljesség igénye nélkül – a Kedves Olvasó a fegyvervésnöki hivatásról, és már másként tekint egy remekbe szabott míves vadászpuskára ami gyönyörűen meg van vésve!
Írta és fotó: Fodor Zoltán – Fozola fegyvervésnök – www.fozola.hu
