Amikor odaértem az őzbakhoz, még élt, de már nem tudott tovább menekülni egy lépést sem. Tehetetlenül feküdt sebágyában a pusztán. A puskát visszabiztosítva letettem magam mellé a fűbe, s kivettem a nadrágszáramra varrt tokjából a rövid, borotvaéles pengéjű, módfelett hegyes tarkózókésemet. Bal kézzel, határozott mozdulattal megragadtam a bak agancsát, s a fejét úgy hajlítottam lefelé, […]
A Az ódivatú segéd bejegyzés először a Vadászlap jelent meg.
Source: vadaszlap
