Gyorshajtók üldözése, lövöldözések, egyezkedés politikusokkal – megpróbáltatásokkal teli egy Los Angeles-i rendőr élete. Pusztán a stressz tekintetében azonban kevés dolog vetekedhet egy Compstat-értekezlettel. A körzetparancsnokokat hét hetente egy elöljárókból álló testület – gyakran a rendőrfőnök is részt vesz benne – értékeli, és tesz fel nekik részletekbe menő kérdéseket körzetük bűnözési helyzetéről.
A kérdezetteknek napra késznek kell lenniük a statisztikák tekintetében: ha esetleg növekedett a gépkocsifeltöréses lopások száma, a „kihallgatók” azonnal tudni akarják, hogy mit tettek ellene. A számok elől nem lehet elbújni, az értekezlet előtt ugyanis adatokkal teli dokumentációt osztanak szét, a beszámoltatás alatt pedig kivetítőkön jelennek meg kérlelhetetlen részletességgel a bűnelkövetések helyszínei.
Hiába baseballozik a gyereke a polgármester csemetéjével
A Compstat (Computer Statistics – számítógépes statisztika) nevű elszámoltatási módszert a New York-i rendőrségnél alkalmazták először, és bár sokan úgy gondolják, hogy használata a számok megbabrálására ösztönzi a rendőröket, a legtöbb elemző egyetért abban, hogy javította a rendőrség munkájának hatékonyságát Los Angelesben és más városokban is. (A Compstatot Bill Bratton rendőrfőnök vitte New Yorkból Los Angelesbe.)
Kétféle módon segít. Először is azzal, hogy kötelezővé teszi a részletes bűnözési adatok gyűjtését és kezelését, megkönnyíti a rendőrségi források szétosztását. Másodszor, bevezeti a legszigorúbb elszámoltathatóságot. Akinek a körzetében nem csökken a bűnesetek száma, annak a gyereke hiába baseballozik a polgármester csemetéjével, nyugodtan elfelejtheti az előléptetést.
A bűnesetek száma az Egyesült Államokban az 1992-es csúcsot követően zuhanórepülésbe kezdett, és az erőszakos bűncselekmények száma a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) statisztikája szerint 38 százalékkal csökkent. Mennyiben köszönhető ez a csökkenés az olyan rendőrségi újításoknak, mint a Compstat? Természetesen a rendőrségi vezetők és a politikusok amikor csak tehetik, eldicsekednek az eredménnyel. Júliusban Charlie Beck Los Angeles-i rendőrfőnök kijelentette, hogy az új bűnözési statisztikák szerint a nyugati parti metropolisz „a legbiztonságosabb nagyvárosa” az országnak (bár Los Angelesen kívül csak három másik város fér bele az ő „nagyváros” kategóriájába: New York, Chicago és Houston). Antonio Villaraigosa polgármester pedig azzal büszkélkedett, hogy a város biztonságosabb, mint 1952 óta bármikor. Mindketten egyetértenek abban, hogy a rendőrség jó munkát végzett.
Bandanapok
Egy este, a Los Angeles déli részén húzódó, szegény és nehéz múltú Watts negyeden keresztülhajtva Steve Lurie őrmester arról mesélt a The Economist brit hírmagazin tudósítójának, hogy kollégáinak legalább olyan gyakran kell szociális munkásként, gyermekpszichológusként és házassági tanácsadóként fellépniük, mint rendőrként. Ismerik a körzetben zajló eseményeket, bandákat és problémákat. Tudják például, hogy milyen kihívást jelentenek a „bandanapok”: azokon a napokon, amelyeknek a száma megegyezik az utcáéval, amely egy bizonyos banda területére esik (például október 3. és 103. utca), a banda nagy bulit rendez. Gyakran ez nem jelent többet, mint evést-ivást és zenét. Néha azonban az ünneplők arra használják az alkalmat, hogy gyilkos lövöldözésbe torkolló portyára induljanak a más bandák uralma alatt álló szomszédos területekre.
Este tíz körül az őrmestert egy feltételezett betörés helyszínére hívták. Veszély érződött a levegőben, amikor a rendőrség egy egész családot kitelepített az otthonából, mert úgy sejtették, hogy a tettes a házban rejtőzik. Szomszédok – sokan közülük kisgyerekkel – tódultak ki az utcára, hogy lássák, mi történik. Lurie és csapata azonban nagy hozzáértéssel csillapította a kedélyeket, finoman elválasztva az agresszív férfiakat a tömeg többi részétől. A szülők többsége aligha ilyen élményt akarhatott gyereke számára egy hétfő estére. Ezzel együtt a helyi lakosok összességében békéltetőket és védelmezőket láttak a rendőrökben, és tény, hogy Watts már nem sokban emlékeztet arra a bűnözéstől sújtott helyre, amely húsz évvel ezelőtt volt. Az őrmester saját bevallása szerint nem lepődne meg, ha az idén annyi gyilkosság történne egész Los Angelesben, mint 1992-ben csupán ebben a körzetben.
Nincs pontos magyarázat
A bűnözés visszaszorulása azonban nem csupán a jó rendőri munka következménye. Az erőszakos bűncselekmények száma Los Angelesben 1992-ben kezdett gyors ütemben mérséklődni, tehát egy évtizeddel a Compstat bevezetése előtt, és olyan időszakban, amikor a Los Angeles-i rendőrséget sok városlakó utálta, különösen a feketék és a spanyolajkúak.
Az igazság az, hogy senki sem számított az amerikai bűnözés ilyen mértékű visszaszorulására, és senkinek sincs pontos magyarázata arra, hogy mi okozta. Különösen zavarba ejtő az apadás 2008-ban tapasztalt felgyorsulása – sok megfigyelő éppen úgy gondolta, hogy egy szegényebbé vált ország egyben kevésbé törvénytisztelő is.
A csökkenést megpróbálták a legkülönbözőbb okoknak tulajdonítani, a benzin ólomtartalmának kivonásától kezdve a pszichiátriai gyógyszerek nagyobb mennyiségben történő felírásáig. Két tudós, Steven Lewitt és John Donohue 2001-ben azzal a sokat vitatott elmélettel állt elő, amely szerint az előző évtizedben tapasztalt visszaesés fele az abortusz 1970-es években bekövetkezett legalizálásának következménye, és bár ezt sokan vitatják, a magyarázatnak máig sok híve van. Manapság egyre többen vizsgálják a videojátékok és a médiatechnológiák szerepét abban, hogy alternatív időtöltést biztosítanak az erőszakos bűncselekmények zöméért felelős fiataloknak.
Más elemzők strukturális vagy demográfiai magyarázatokat keresnek. Jack Levin, a bostoni Északkeleti Egyetem kriminológiaprofesszora elismeri a rendőrségi stratégiák sikerét, de megállapítja, hogy egy olyan öregedő társadalomban, mint az amerikai, az erőszakos bűncselekmények zsugorodására lehet számítani. Mint utalt rá, több tanulmány is rámutatott már arra, hogy a nagy bevándorló népességgel rendelkező városokban alacsonyabb az erőszakos bűncselekmények aránya.
Negatív hatásai is lehetnek
Ott van ezen kívül a börtönbüntetések kínos kérdése. Az Egyesült Államokban változatlanul botrányosan sok embert zárnak börtönbe: minden időben a felnőtt lakosság körülbelül egy százaléka rács mögött van. Levin szerint azonban „a bebörtönzési ráta és az erőszakos bűncselekmények aránya közti kapcsolat nem túl erős”. New Yorkon nem hatalmasodott el az országos bebörtönzési mánia, és mégis, a bűnözés csökkenése terén az egyik legjobb eredménnyel dicsekedhet. A börtönbüntetést különösen kedvelő államokban, mint amilyen Kalifornia, ez a gyakorlat több kárt okozott, mint amennyi hasznot.
Jonathan Simon, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének jogászprofesszora hívta fel a figyelmet arra, hogy ha a fiatalokat hosszú időre kiemelik közösségeikből, azzal elszakítják azokat a társadalmi kapcsolatokat – például az idősebb rokonokhoz fűződőket -, amelyek segíthetnék őket abban, hogy szakítsanak a bűnözéssel.
Új, egyre komolyabbá váló kihívást jelent a rendőrség számára, hogy néhány városban a rövid távon hatékonynak bizonyuló taktikák bizalomvesztést is okozhatnak. New Yorkban a „megállítani és megmotozni” elv széles körű alkalmazása igaz, hogy sok ezerrel csökkentette az utcákon lévő fegyverek számát, ám dühös kirohanásokat is előidézett, amelyek szerint a rendőrök faji alapon választják ki a megmotozandókat. „Rájöttünk, hogy bár a közvetlen kapcsolat a fiatalokkal mérsékli az erőszakot, negatív hatásai is lehetnek – húzta alá Jonathan Simon. – Talán ebbe a körbe tartozik az a jelenség is, hogy nő a szolgálatuk alatt megölt rendőrök száma.”
Igazi kihívás
Ráadásul a bűnesetek számának esése sem mindenhol tapasztalható. Az erőszakos bűncselekmények száma továbbra is rendkívül magas néhány városban, például Memphisben és Detroitban, és olyan kisebb helyeken is, mint a kaliforniai Oakland és a New Jersey-i Camden. A legmegdöbbentőbb a bandajellegű bűncselekmények gyors elharapózása Chicagóban, ahol az idén eddig 28 százalékkal több gyilkosságot hajtottak végre, mint a múlt év azonos időszakában. Eközben hosszú távon csökkent a bűncselekmények száma a városban, és az idén is összességében 10 százalékkal mérséklődött.
Az igazi kihívás azonban akkor fog előállni, ha majd a bűnözési ráta országos szinten mélypontra jut, ami előbb-utóbb megvalósul. Lehet, hogy a Compstat álmatlan éjszakákat okoz néhány rendőrnek, de egy olyan társadalmi környezetben, ahol visszaszorulóban van a bűnözés, a rendőrök nyilván több elismerésre, mint bírálatra számíthatnak. Ám amikor a bűnözés újból emelkedni kezd, a Compstat-értekezletek is bizonyára sokkal élesebb hangúvá válnak.
forrás: MTI
