Fegyvert váltottam
Igazán nem gondoltam volna, hogy ennyi ismerősömet furdalja a kíváncsiság, hogy miért is váltottam. Mindenképpen megtiszteltetésnek éreztem, hogy ennyien rákérdeztek, és lehetőségeimtől függően igyekeztem a barátaimnak kimerítő választ adni e téren, de sajnálatosan nem tudtam minden érdeklődőnek válaszolni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy jelen írásomban szeretnék választ adni mindenkinek, akik megtiszteltek a kérdésükkel!
A kezdetek
Miért is vesz magának Glockot egy magamfajta? Azt gondolom, hogy abba az átlag rétegbe tartozom, akinek végesek a pénzügyi erőforrásai és ezáltal viszonylag behatároltak a lehetőségei. A maroklőfegyverek piaca az elmúlt pár évben kezdett viszonylagosan kinyílni kicsiny hazánkban, addig jórészt az ár-érték arány volt a meghatározó, kivéve egy-két jó értelemben vett őrültet leszámítva, akik egy vagyont képesek voltak kifizetni azért, hogy az áhított fegyvert birtokolhassák. Engem első sorban az „ár, megbízhatóság, tartósság, tárkapacitás, alkatrész-utánpótlás” lehetőségének szem előtt tartása vezérelt a döntésemnél. Gyakorlatilag abban az időben teljesen szétszakadt a fegyverpiac. Voltak a magyar típusok, amik a boltokban váltak az enyészetté, voltak a drága fegyverek, amelyeket csak katalógusból lehetett megrendelni, több hónapi előrelátható várakozással, illetve volt a Glock amelyet viszonylag könnyű beszerezhetősége és kezelhető ára miatt gyorsan megszerezhetett, aki jogosult volt rá. Tetszett-e a Glock amikor megvettem? Azt kell mondjam, hogy nem. Viszont a „kocka” külsejétől eltekintve mindent tudott, ami elvárásként bennem megfogalmazódott, illetve nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy az életem védelmére használt fegyvert a külleme alapján válasszam meg. Egy dolgot mindenképpen tisztázni kell; a sok év, sok ezer lövés meggyőzött arról, hogy ez a típus minden tekintetben megfelel az elvárásoknak, és emiatt teljes mellszélességgel, meggyőződésből tudtam ajánlani a hozzám fordulóknak! Amikor értesültem az új fegyver létezéséről egy kicsit szkeptikus voltam, mert semmi információm nem volt róla, csak annyit tudtam, hogy a SIG SAUER az elit egységek eszköztárában is létezik, és az igen megbízható kategóriába sorolják… és sajnálatosan a kimondottan drága felszerelések között említik.
Műszaki megoldások
1986 óta dolgozom fegyveres testületnél és ez idő alatt számtalan fegyver típust használhattam és szerezhettem tapasztalatokat velük. Jól nyomon tudtam követni a technikai fejlesztéseket és abban szerencsés helyzetben voltam, hogy elsők között próbálhattam ki az új modelleket és a több ezer lövés alatt megszerzett tapasztalatok viszonylag gyorsan rávilágítottak az új eszközök előnyeire, hátrányaira.
Amikor megkerestek az illetékesek azzal, hogy nem próbálnám-e ki az új modellt, kicsit meglepett, mert tudták rólam, hogy „meggyőződéses Glockos” vagyok. Én mindenképpen megtiszteltetésnek éreztem a felkérést, és kíváncsian álltam elé. Elöljáróban megemlítették az új technikai megoldásokat, amikkel az új eszközt ellátták és ez kissé felvillanyozott, mivel ilyenekkel még ez idáig nem találkoztam. Egy szolgálati illetve önvédelmi fegyvernek szánt modellről volt szó, amelyet közel 5 évig fejlesztettek a legújabb technikai megoldásokkal felvértezve, ráadásul az én pénztárcámnak is megfelelő összeget kérnek érte. Ez szerintem bárkinek a fantáziáját megmozgatta volna, aki kicsit is érdeklődik fegyverek iránt.
Anélkül, hogy bárkit is untatnék a technikai paramétereivel (neten bárki rákereshet: Sig Sauer P320) azt kell mondjam, hogy még egy lövést sem adtam le vele, de a design azonnal megfogott. Ennyi évvel a hátam mögött már nyilvánvaló volt, hogy ettől még nem esem hasra, de mindenképpen jó jel volt, hogy erre is sok energiát fordítottak a tervezők! Lőszer nélkül majd egy napig húztam, vontam, nézegettem a kezelő szerveket és tanulmányoztam a kialakítását, rángattam a tokból, rengeteg töltő ürítő fogást hajtottam végre vele és közben figyeltem azokat a pontokat, amik egy hasonló fegyver gyenge pontjai lehetnek. Nem nagyon találtam. A markolaton egy kimondottan jó csúszásgátló megoldást alkalmaztak, a markolat dőlésszöge is tökéletesen alkalmassá teszi arra, hogy a célpontra mutatva azonnal jó cél képet lásson a lövész. De valójában az elsütő szerkezete az, ami számomra mindenképpen egyedivé teszi a fegyvert a félelmetesen finom húzásával és a rövid elsütőútjával. Aki jártas a lövészetben az tudja, hogy a célpont biztos eltalálásában az elsütés 98%-os fontosságú és a többi alkotóelem (kéz- és lábtartás, célzás, levegővétel, utántartás) mindösszesen a maradék 2%-ot teszi ki, és így megérti, hogy mekkora jelentőséggel bírt ez a tény a váltás mellett meghozott nem kis döntésemnél.
Mindent összegezve hoztam meg a döntésemet arra nézve, hogy fegyvert cserélek, és mondhatom nem volt könnyű elhatározás. Mindenesetre, ha visszagondolok az elmúlt 16 évnyi Glock-mániámra, semmit nem bántam meg, hűen védett, szolgált és versenyzett velem a Glock, de az új technikai megoldások mellett a mai világban nem mehet el, aki az életét bízza egy fegyverre. Túl az 1700 lövésen a SIG SAUER P320-szal, azt gondolom, hogy alkottak egy olyan modellt a tervezők, amely új távlatokat nyithat a szolgálati és önvédelmi fegyverek palettáján. Azt mindenképpen tudatosítania kell magában annak, aki ilyet szeretne, hogy ez a fegyver sem lő magától. Az más kérdés, hogy úgy lett megépítve, hogy nagyon jól a kezére dolgozik a lövésznek, segíti az eredményes használatban, de ez nem helyettesítheti az effektív lőtudást! Mindenkinek, aki fegyvervásárlás előtt áll, természetesen magának kell eldöntenie, melyik típus mellett teszi le a voksát, és a szempontrendszert is magának kell felállítania, amely mentén meghozza a döntését, de nagyon úgy tűnik, hogy ezzel a modellel nagyon nem tud majd mellényúlni!
Cikk és fotók: Csomán János
