A floridai képviselőház megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a tanárok részt vegyenek az úgynevezett „oltalmazó” programban, amely kapcsán fegyverekkel látnák el a tanárokat. A programhoz önkéntesen lehet csatlakozni, a tanároknak egy 144 órás kiképzésen kell részt venniük, melynek anyagából sikeres vizsgát kell tenniük.
A téma megmozgatta a hazai médiát is, a ShootingPress szerkesztőségét a TV2 kereste meg, hogy pro és kontra érveket sorakoztassunk fel a jogszabállyal kapcsolatban. Mivel a műsor keretei kevésbé adtak lehetőséget arra, hogy mélyebben elmerüljünk a témában, igyekszem kiegészíteni az előzőleg megküldött kérdések válaszaival, valamint saját gondolataimmal a riportban hallhatókat. A teljes TV-s anyag megtekinthető az alábbi linkre kattintva:
Számos vizsgálat – köztük egy igen drága, 600.000 eurós EU-s tanulmány – is bizonyítja, hogy a több polgári kézben lévő fegyver nagyobb közbiztonságot eredményez. Ennek ellenére még mindig bizonygatni kell, hogy nyilván nem minden esetben, de komoly visszatartó ereje van annak a ténynek, hogy igen, a megtámadott vissza is lőhet.
Ezen a ponton szögezzük le, hogy a jogszabályok a jogkövető állampolgárokra vonatkoznak. Ha kitesszük a „gun free zone” táblát, akkor ki tudjuk szűrni a fegyverek azon részét, amelyet jogkövető fegyvertartók birtokolnak. Egy ámokfutót nyilván nem fog visszatartani a figyelmeztetés, ahogy a lakott területen belül 90-nel, záróvonalon előző vadparasztot sem az 50-es tábla, vagy épp a drogfogyasztót a jogi szabályozás. Tehát pont az a réteg nem szűrhető a tiltásokkal, akikre vonatkoznia kéne.
Szintén fontos dolog, amit mindenképp tisztázni szeretnék, hogy abba kéne már hagyni a fegyverek démonizálását. A fegyver egy tárgy. Ha nagyon sarkítva szeretném nézni, akkor José Luis Torrente drogprevenciós előadását tudnám idézni, tehát ha a fegyvert leteszed az asztalra, nem ugrik oda magától, hogy bántson. Mindig az ember és a mögöttes szándék dönti el, hogy miből milyen eszköz lesz, ahogy egy nagy fehér teherautó is lehet a terrorizmus eszköze, vagy épp egy háztartási kuktába rejtett pokolgép. Mégsem tiltjuk be a teherautókat, sem a lábasokat, ahogy én sem szónokolok naphosszat, hogy tiltsuk be a kanalat és a villát, mert attól híztam meg.
Az eredeti témára visszakanyarodva szintén megemlíteném, hogy az iskolák területére eddig is több helyen lehetett már fegyvert vinni, sőt, vannak olyan olyan országok, ahol a tanárok fegyverviselését az állam anyagilag támogatja. A mostani hír apropója leginkább az, hogy egy képzési program kerül mindezek mögé. És most nyitnék egy pezsgőt.
Ugyanis végre eljutottunk oda, hogy ha van egy eszközöd, de nem tudod használni, akkor nincs eszközöd. Ahogy egy kétbalkezes sofőr alá is felesleges betolni egy Nissan GTR-t, mert ugyanolyan ön- és közveszélyes lesz, mint Magdinéni a napköziből, ha egy pisztolyt nyomunk a kezébe. Viszont a programhoz csatlakozás önkéntes alapon történik, nem kell attól tartani, hogy a fegyverektől irtózó, fegyverkezelésre teljességgel alkalmatlan tanárok kerülnek olyan helyzetbe, amely a komfortzónájukon erősen túlmutat. Ez esetben a felfegyverzett ÉS KÉPZETT tanárokat leginkább az autókban található légzsákhoz lehetne hasonlítani; nem szeretnénk használni, de adott esetben nagyon hasznos. Én úgy gondolom, hogy becsülendő, ha egy tanárban van annyi társadalmi elhivatottság, hogy ezt a többletfelelősséget a diákok biztonsága érdekében magára vállalja.
Egy fegyveres tanár nyilván sokkal nagyobb visszatartó erőt jelent az erőszakos, emberellenes bűncselekményeknek tekintetében, hiszen az elkövető azonnali válaszreakcióra számíthat. Ezen felül egy tanárnak nem csak abból származik helyzeti előnye, hogy a támadás időpontjában már a helyszínen tartózkodik, szemben a kiérkező rendőrök 15-20 perces reakcióidejével, hanem helyismerettel rendelkezik, emellett ha az iskola tanulója a támadó, ismerheti a személy hátterét, így akár további vérontás nélkül is lezárható egy ilyen szituáció.
Uram János
