Heckler & Koch HK417 és HK416 – a páratlan páros. A modern gépkarabélyok e két kiválóságát több szempontból is be lehet mutatni. A következőkben erre teszünk próbát, több oldalról megközelítve így a témát.
Távirati-technokrata stílus
A .30-06 Springfield kaliber leváltása érdekében az ötvenes évek elején az amerikai hadsereg kísérleteket folytatott. A tesztsorozatokból győztesen a T65E5 jelű verzió került ki, mely .308 Winchester néven 1952-ben került a polgári piacra, 1954-ben pedig az amerikai hadsereg is rendszeresítette, majd 7,62×51 NATO néven az észak-atlanti szövetség sztenderd lőszere lett. (A „két” (?) kaliberjelzés azonosságáról vagy különbözőségéről hosszú vitákat lehet folytatni, a gyakorlatban azonban, mérsékelt égövre, gyári lőszerekre és normális állapotú fegyverekre vonatkoztatva felcserélhetőnek tekinthetők.) Az akkor 147 grain tömegű lövedékkel szerelt lőszer figyelemre méltó ballisztikai mutatókkal rendelkezik, 600 – 800 méteres lőtávolságon belül alkalmas pontcélok leküzdésére, ez magyarázza máig tartó sikerét.
Az új lőszer köré a Fairchild leányvállalata, az Armalite szerkesztett gépkarabélyt, később világhíressé váló főkonstruktőre, Eugene Stoner vezetésével. A később AR15/M16/M4 néven, lényegesen kisebb kaliberű lőszerrel (.223 Remington alias 5,56×45 NATO; azonosság és különbség lásd fentebb) világsikerré váló fegyver alapvető konstrukciós jellemzőit (alsó- és felső tok, zárolás forgó zárfejjel, működtetése gáznyomással, cső tengelyébe szerelt tus, könnyűfémek és műanyagok, felhúzókar és zár mozgása elkülönítve, ergonómia kiemelt szerepe) az 1956-ban megjelent AR10-en láthatjuk először, mely azonban nem került rendszeresítésre az amerikai haderőben.
A gyártási licensz birtokában a holland Artillerie Inrichtingen mintegy 10 000 darabot gyártott és adott el, az Armalite-tal együttműködve folytatta a fegyver fejlesztését is. A legnagyobb tétel a portugál hadsereg ejtőernyőseinek eladott 5000 darab volt 1960-ban, mely változat már mentes volt a gyermekbetegségektől. A felhasználók dicsérték pontosságát, megbízhatóságát, aránylag kis súlyát. Megjelent céltávcsővel szerelt változata is. A holland kormány exportpolitikája, valamint rivális konstrukciók (FN FAL, HK G3) sikere miatt azonban a további sikerek elmaradtak, az AR10 megkezdte három és fél évtizedig tartó csipkerózsika-álmát, az Armalite-ot pedig felszámolták.
1995-ben a cégjogokat megvásárolták, az új ArmaLite pedig piacra dob egy AR10-nek nevezett karabélyt .308 Win. kaliberben, melyet azonban nem az eredeti dokumentációk alapján, hanem az AR15 arányos felnagyításával konstruáltak, illetve gyártottak. Valamennyi későbbi .308 Win kaliberű AR15-ös derivátum ezen a konstrukciós elven alapszik, még ha marketing okokból a típusjelzésben az AR10 szerepel is.
A Heckler und Koch a HK416 körvonalazódó sikere (kulcsszavak: USSOCOM, USMC, norvég hadsereg) nyomán 2007 körül annak arányos felnagyításával létrehozta a 7,62×51 kaliberű változatot, a HK417-et is. A nagyság- és súlybeli különbségeken túl legfontosabb eltérés, hogy a HK417-es tárát a G36 tára alapján, áttetsző polimerből készítették. A 20 lőszeres tár nem rendelkezik a tárak egymáshoz rögzítését lehetővé tevő fülekkel. (Véleményem szerint ennek az az oka, hogy a nagyobb tömegű lőszerek miatt, tekintettel a tüzelés során fellépő erőhatásokra is, az alkatrészt nem lehetett megfelelő méretben és a kellő erősséggel kialakítani, így arról a gyár lemondott. Másrészt, a két töltött tár tömege a fegyver amúgy is nagy tömegét tovább növelte volna.) A HK417-est háromféle csőhosszal gyártják. A frissítésre 2013-ban került sor (ezek az A2 változatok), ennek során a karabélyok kétkezes kezelhetőségét bővítették, a válltámaszt egy keskenyebb változatra cserélték, a HK416 esetében kiterjesztették a tárak kompatibilitását (kulcsszó: PMAG). A civil változatok MR223, illetve MR308 néven kerültek piacra, majd az amerikai piacon MR556, illetve MR762 néven szerepeltek. Az elnevezés arra a fontos sajátosságra is utal, hogy az utóbbi típusjelű fegyverek esetében az alsó és felső tokot összetartó két stift távolsága és elrendezése „milspec”, azaz megegyezik a többi AR15-tel. Az MR308-ból G28 néven a Bundeswehr számára fejlesztettek ki egy DMR-t (designated marksman rifle) két változatban, melyet 2016-ban az amerikai hadsereg is rendszeresített.
Funkcionális-felhasználóközpontú megközelítés
Az AR15-ös sikere és számos kiváló tulajdonsága nem feledteti azt a tényt, hogy az eredeti változat megbízhatósága kívánnivalókat hagy maga után. Ez szempont volt az amerikai haderő kilencvenes évek óta 6-8 évente kiírt puskatenderein is, melyek jelentősen hatottak a karabélyok fejlődésére, azonban nem vezettek az M16/M4 család általános cseréjéhez. Ebben a helyzetben az ezredfordulót követően az USSOCOM szakemberei a brit SA80 módosítását, javítását éppen sikerrel elvégző Heckler und Koch céghez fordultak. A német mérnökök az XM8-as tender tapasztalatai alapján a G36 nagy sikerű rövid lökésű gázdugattyús (short stroke gas piston) működtetésének adaptálásában látták a megoldást. Így – a szerkezeti tömeg és a gyártási folyamat összetettségének növelése árán – elkerülhető, hogy a lőporgázok átjárják a zárszerkezetet, csökken a hőterhelés és a koromlerakódás, a fegyvert ritkábban és egyszerűbben kell tisztítani, továbbá növekszik az alkatrészek élettartama. A megoldás drámaian növelte a megbízhatóságot, és egyéb, kisebb jelentőségű módosításokkal (robosztus alkatrészek, krómozott cső, átkonstruált, de az első verzióban csökkentett kompatibilitású tár, stb.) együtt elvezetett a HK416-hoz.
A HK416 megbízhatóságához egy személyes adalék. A 2015-ös IPSC puska EB-t ilyen karabéllyal lőttem végig. A karabélyon egy kollégával osztoztunk. Kétféle lőszert használtunk, 55 graines lövedéktömegű Barnaul, illetve Fiocchi típusú lőszereket. Ketten versenykörülmények között összesen mintegy ezer lövést adtunk le. Ennek során egyetlenegy akadály sem (!) fordult elő.
(Még egy személyes megjegyzés. A rövid lökésű gázdugattyús működtetés AR15-ös családhoz történő adaptációjával álláspontom szerint lényegében létrejött egyfajta „karabély világsztenderd”, egyesítve a két, egymásra a felületes benyomások ellenére amúgy is több lényeges pontban hasonlító, elterjedt karabélykonstrukció, a Kalasnyikov- és a Stoner-féle karabélyok előnyös tulajdonságait. Ezt az elvet megtaláljuk az FN SCAR és a Remington ACR-ben, illetve számtalan AR klónban is.)
A HK416 csövét négy Picatinny sínnel rendelkező köpeny veszi körül. Jóllehet a lökőrúd és a gázkivezetés miatt a cső nem tud teljesen szabadon lengeni, a saját pontosság mégis kiemelkedő, mivel a harci körülmények között a csőköpenyre erősített felszerelés (lámpa, markolat, gránátvető, villaállvány, lézer, stb.) súlya nem a csövet terheli. A saját pontossághoz a jól megválasztott huzagemelkedés (1:7 drall) is hozzájárult. Mindezek oda vezettek, hogy a HK416 is alkalmas az ún. kijelölt mesterlövészfegyver (DMR) feladatra, ebben a szerepben rendszeresítette az USMC is.
De mi is ez a DMR? A kijelölt mesterlövész fogalma (designated marksman) arra a lövészraj harcrendjébe integrált harcosra utal, aki karabélyával 600, ideális esetben 800 méter távolságig pontos lövésekkel kiiktatja a nagy fontosságú pontcélokat, tipikusan az ellenség parancsnokait. Ez a szerepkör a 2000-es éve elején, a 2003-as Öböl-háborúban, illetve az afganisztáni katonai műveletekben értékelődött fel. A feladat elvégzése érdekében a hosszabb csövű karabélyokat kisebb, esetenként változtatható nagyítású távcsövekkel (pl. ACOG), villaállvánnyal, éjjellátóval látták el, illetve nagyobb tömegű (a .223 Rem kaliberben 55, illetve 62 grain helyett 69, sőt, 75 grain) lőszereket rendszeresítettek. (Érdekes egybeesés, hogy az említett konfiguráció rendvédelmi feladatokra is nagyszerűen alkalmas.)
Az említett konfiguráció azonban 300, legfeljebb 400 méter lőtávolságig hatásos. Ami e felett van, ahhoz már nagyobb kaliber szükséges. A legegyszerűbb megoldás a rendszeresített lőszerhez, a 7,62×51 NATO-hoz kifejlesztett fegyverek újra használatba vétele, módosítása. Ez történt a G3, illetve az M14 elraktározott darabjaival. Következő lépés erre a célra külön fegyverek fejlesztése. Ennek az egyik legjobb példája a HK 417, illetve a G28.
Komparatív megközelítés
Közel azonos csőhosszú HK 416-ost és HK 417-est összehasonlítva szembeötlik a működési elv és a kezelés azonos volta, ami az átszokást/átképzést néhány perces, katonai környezetben néhány napos üggyé redukálja. Másik szembeötlő sajátosság, hogy a HK417 tömege mintegy 30 százalékkal, lőszerének tömege több, mint ötven százalékkal nagyobb, mint a .223 Rem lőszert tüzelő HK416-é.
Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a .223 hatása ca. 200 méter lőtávig nagyon is megfelelő, utána viszont gyorsan csökken, a .308 Win hatása pedig mintegy 300 méterig feleslegesen nagy, de efelett is elegendő (sőt, a pontossága is!), valamint, hogy a tűzharcok kisebb részét vívják meg 300 méter felett, adódik az az ideális feladatmegosztás a két karabély között, mely angol elnevezésükben is megmutatkozik.
A HK416 rohampuska, angolul assault rifle. Az elnevezés utal a tűz és a mozgás egyensúlyára, a kisebb lőtávra, a nagyobb lövésszámra. A HK417 neve battle rifle, ami az univerzálisan alkalmazható célzott egyes lövésre utal. A két fogalmi halmaz metszete a DMR, mely feladatkörben mindkét karabély kitűnő, azonban a HK416 legfeljebb 300 méter lőtávolságig (azaz tipikusan városi környezetben).
(Ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy hasonló páros már volt a Heckler und Koch termékpalettáján. A múlt század utolsó harmadában a görgőzáras karabélyt kínálták .308 Win (G3) és .223 Rem (HK33) kaliberben egyaránt.)
Gyakorlati-élményközpontú megközelítés
Mint tudjuk, a gyakorlattal szembeállítva szürke minden elmélet. Indokolt tehát a gyakorlatban, lőtéren kipróbálni azonos célzóberendezésű, hasonló csőhosszú HK416-ot, illetve HK417-et. A gondolatot tett követte, felcsavartunk a Picatinny-kre egy-egy Leupold Mk IV-et (tudván, hogy ez a távcső a maga 4 és 14 szeres között változtatható nagyításával inkább klasszikus mesterlövészpuskára, mintsem DMR-re való), és irány a lőtér.
A lőtér sajátosságaiból adódóan nagyobb lőtávolságokon nem tudtunk próbát tenni. Kisebb, 200 méteres távokon a két fegyver pontosságában nem volt különbség. Volt azonban tetemes különbség a célpontáthelyezés sebességében, a karabélyok célra való visszatérésében lövés után, a duplák sebességében, a hátralökésben. Még ennél is nagyobb volt a különbség a fegyverrel való mozgásban, a célzásban, a lőszerek mozgatásában, azaz cipelésében.
Másként fogalmazva: már statikus körülmények között, térdelő vagy fekvő testhelyzetből leadott célzott egyes lövések során is impozáns volt a HK417 tűzereje, ezzel együtt hátralökése és torkolati döreje, az álló helyzetben, esetleg mozgásban, gyorsan leadott lövések esetén igazi kihívássá vált a fegyver uralása, míg a bőséges tűzerő felejthetetlen élményt nyújtott. HK416-tal a dinamikus tűz és a dinamikus mozgás jól kivitelezhető, mert a hátralökő erő csekély, a fegyver tömegénél fogva jól uralható, a mozgáshoz még nem túl nehéz. Tudva azonban, hogy a magic bullet nem létezik, kellemetlenül fészkel a hátsó tudatban az a tény, hogy 300 méter felet a találat egyre inkább a véletlen és a szerencse dolga lesz.
Az előzetes elvárások tehát beigazolódtak. Ez leírva semmitmondó, de a próba során nyilvánvalóvá vált: a HK417 és más .308 Win kaliberű félautomata karabélyok potenciáljának kihasználása az átlagot messze meghaladó fizikai erőt, összpontosítást és felkészültséget követel. Amennyiben ezek nincsenek meg, a fegyver alkalmazása lehet jó szórakozás, de nem lehet hatékony. Még inkább igaz ez az anyagi erőforrások hatékony kihasználására.
(És ezek után képzeljük el a hidegháborút, apáink generációját, vas irányzékos, de full auto G3-masokkal, FN FAL-okkal, M14-ekkel. Nem véletlenül erőltették a gyalogság gépesítését…)
Nem véletlen tehát, hogy a .223 egyeduralkodó a gyakorlati puskalövészeteken, a rendvédelmi alkalmazásokban. Nem meglepő, hogy a HK417 nagyobb távolságú, precíziós lőfeladatok során nyújt kiemelkedőt. Nem véletlen, hanem természetes, logikus és hatékony, hogy a lövészraj 4-5 .223-as karabélyára jut egy .308-as DMR. De ennyire nagy szükség van, ha nincs, az nagymértékben megnehezíti a lövészek harcát, növeli veszteségeiket, csökkenti esélyeiket a győzelemre.
Szóval, kellene egy HK417/MR308? Nagyon is! Élvezet lőni vele? Mi az, hogy! Lehet vele találni? De még mennyire! Lehet vele gyorsan lőni és úgy találni? Van, akinek lehet… Lehet vele gyorsan mozogni? Hát… Lehet győzni pénzzel? Hát, inkább nem…
Szóval – hol is az MR223-mom?!
(A tesztfegyverek biztosításáért a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának, a lőszerért a Heckler & Koch magyarországi képviseletének, a Milipol-nak mondunk köszönetet.)
Szerző: R. K.
