HS XDM Compact és Competition

Két pisztoly, két eltérő felhasználási terület, két különböző célcsoport… a két modell közt azonban mégis legalább annyi hasonlóság van, mint ahány betű fedi egymást a neveikben.

Springfield vagy HS?

Annak ellenére, hogy a HS XDM büszkén viseli a Springfield márkanevet – és ennek köszönhetően elképesztő sikereket könyvelhettek el a tengerentúlon – a HS Produkt, avagy korábbi nevén I.M. Metal egy tősgyökeres horvát fegyvergyár. A Springfield 2002-ben csupán megvásárolta az amerikai forgalmazás jogait, így a már jól bevezetett márkanév alatt az igazán lokálpatrióta amerikaiaknak is a kedvében tudnak járni. Na persze, a név önmagában nem lett volna elég a sikerhez, a 2009-ben megszerzett „Handgun of the Year” elismeréshez valóban maradandót kellett alkotniuk a karlovaci mérnököknek, na de ne rohanjunk ennyire előre.

Az I.M. Metal fegyvergyárat 1990-ben alapította két gépészmérnök, Ivan Zabcic és Marko Vukovic. Első pisztolyuk a PHP, amely a webfejlesztők által használt nyílt forráskódú számítógépes programnyelv megalkotása előtt három évvel, 1991-ben jelent meg, így természetesen a PHP nem a „Personal Home Page” mozaikszava, hanem a Privi Hrvatski Pistolj, avagy nyersfordításban az első horvát pisztoly rövidítésének köszönhető. Ez azért is megnyugtató, mert nincs az a programnyelv, amivel le lehetne írni, hogy a Walther P38 és Beretta 92 stílusjegyeket nagy vonalakban másoló pisztoly mennyire ronda is lett.

A kezdeti próbálkozásokat követően az első mérföldkő a gyár életében az 1999-ben megjelent HS2000 volt. Ütőszegtípusú elsütőszerkezete, polimer tokja és szögletes formája miatt nem nagyon tűnt ki a Glock-ot másolni kívánó gyártók termékei közül, noha belül kicsit mást találtunk, mint az osztrák pisztoly esetében. A nemzetközi sikerek hiánya ellenére igen nagy számban rendszeresítette mind a horvát rendőrség és a katonaság is a hazai terméket.

A HS2000 sikerén felbuzdulva a gyárat Ozalj városából Karlovacba költöztették, és felvették a HS Produkt nevet. Rövid idő leforgása alatt számtalan variációt kezdtek gyártani, így a subcompact modelltől az ötcollos csőhosszal bíró versenyfegyverig minden méret elérhetővé vált, ráadásul számos kaliberben (9 mm Luger, .40 S&W, .357 SIG, .45 GAP, .45 ACP) és színben. 2002-re meghaladták az éves 30.000 legyártott fegyvert, ekkor a Springfield Armory megvásárolta a tengerentúli forgalmazás jogait, és XD (X-treme Duty) néven egyre nagyobb teret hódított a pisztoly az amerikai felhasználók körében.

Az XD sorozatot az XDM követte, amelyet 2009-ben az év pisztolyának választottak. Itt már kevesebb kaliberben gondolkodtak, a három legnépszerűbbre (9 mm Luger, .40 S&W, .45 ACP) szűkítették a palettát. Mivel az elődhöz hasonlóan itt is a széles választékra törekedtek a tervezők, a teljes tokméretű, 4,5”-os verziót egy „semicompact” követte, ez ugyanis azonos tokra épült, de rövidebb szánnal és 3,8”-os csővel szerelték, így a csőtorkolat ennél a modellnél a műanyag tok végével került egy síkba. A következő lépcső a 3,8”-os, rövidebb markolattal készült compact, és az 5,25”-os competition modell, melyeket most volt alkalmunk tesztelni.

X-treme Duty-More

Hogy mitől is ennyire jó ez a pisztoly? És hogy miért nem mondhatjuk rá, hogy egy újabb Glock koppintás? Nos, erre a válasz valószínűleg az a bizonyos „M-faktor”. Természetesen nincs új a nap alatt, így sok ponton fellelhető hasonlóság az osztrák versenyzővel, de ugyanakkor számos eltérést is találunk az XDM javára. Hasonlóság, hogy a pisztoly rövid csőhátrasiklásos, Browning-SIG reteszelésű, tehát a hüvelykivető nyílásba csatlakozik a szögletes töltényűr-blokk… hiába, ha valami egyszer bevált, minek bolygatni? Az elsütőszerkezet azonban már közel sem ugyanazt mutatja, annak ellenére, hogy sütési érzetre hasonlónak mondható a két fegyver. A Glock ugyanis egy félig megfeszített ütőszegtípusú elsütőszerkezetet rejteget derékszögű idomai alatt, ezzel szemben az XDM viszont egy DAO-nak maszkírozott SA sütést kapott. A sütés ennek köszönhetően kicsit nyúlós, de a végén határozottan, jól érezhetően törik. Ennél jobb sütésre egy modern szolgálati öntöltő pisztolynál nincs is szükség, ráadásul, mivel minden lövés egyforma sütési erővel következik be, egyszerűbb kiképezni a felhasználókat, mint egy hagyományos SA/DA pisztoly esetében. Az ütőszeg vége megfeszített állapotban a szán hátulján látható és tapintható, ami igen hasznos lehet. Szintén látható és tapintható a Ruger SR9-hez hasonlóan a szán tetején elhelyezett csőretöltöttség jelző is, ami azért jóval diszkrétebb, mint a Ruger-féle hatalmas cápauszony.

Külön működtetendő külső biztosító nincs a fegyveren, ebben is követi a modern trendeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs biztosító, sőt, talán egy kicsit sok is. Először is kezdjük a legötletesebb marketingtalálmánnyal, az USA-val (Ultra Safety Assurance), amely szintén a jenkik szívét hivatott meghódítani. Ez egyébként az elsütőbillentyűbe épített lamellát takarja, amely meggátolja az elsütőbillentyű elhúzását, ha nem nyomjuk meg az ujjunkkal lövés közben. A következő biztonsági elem a passzív ütőszegbiztosító, amely csak akkor engedi az ütőszeget előreugrani, ha az elsütőbillentyűt a lövő teljesen elhúzta, így ezen két biztosító már önmagában meggátolja a fegyver vétlen elsülését például leeséskor. A karlovaci mérnökök ezt még megfejelték egy markolatbiztosítóval is, ami egyrészt növeli az amerikai piacra szánt fegyverek importpontszámát, másrészt a 1911-en szocializálódott felhasználók szívét dobogtatja meg. A markolatbiztosító egyébként mind a sütést, mind a szán hátramozgását blokkolja, de mivel nagyon könnyen jár, fel sem tűnik a lövőnek a használata, a fegyver laza megfogása mellett is tökéletesen üzemel. A tárkioldó kétkezes, az egyetlen csak jobbkezeseknek kedvező kezelőszerv a szánakasztó, ezen még finomíthatnának kicsit.

Belülről

Az XDM részleges szétszerelése pofon egyszerű; a töltetlenség ellenőrzését követően hátraakasztjuk a szánt, a szétszedőkart felfele fordítjuk, majd a szerelt szán előre lehúzható a műanyag tokba öntött acél vezetőlécekről. A csövet kivéve láthatjuk, hogy a huzagolás hagyományos, nem úgy, mint a Glocknál, ahol poligon-huzagolást alkalmaztak. Szintén eltérés az úgynevezett „fully supported chamber”, ami annyit tesz, hogy az XDM töltényűri része egészen a hüvelytalpig ér, így kisebb az esélye a hüvelyrobbanásnak egy esetlegesen túltöltött lőszer esetében.

A helyretolórugó vezetőrúdja acélból készült, így nem csak tartós, de a pisztoly súlyelosztása is jobb. Ha mégis úgy éreznénk, hogy a pisztolyunk nagyon felcsapkod lövéskor, utólag vásárolhatunk a helyretolórugó vezetőrúdjának üreges belsejébe wolfram-karbid csősúlyt, bár ennek véleményem szerint csak a .40 S&W kaliber esetében lehet létjogosultsága.
Az adogatás a kétsoros, acéltestű tárakból történik, ezekből gyárilag kettőt adnak a fegyver mellé, de a tengerentúlon sokszor négy darab is a kezdőcsomag része (plusz esetenként tártartó, pisztolytáska, stb.), ezzel is megelőzve a konkurens cégeket. Amit viszont biztosan megtalálunk a műanyagdobozban, az a három markolatpanel, aminek segítségével nem csak az átlagos kézméretű lövők találnak jó fogást a fegyveren, kisebb illetve nagyobb tenyérben is kényelmesen fekszik a pisztoly.

XDM Compact

Az XDM Compact változatát kimondottan önvédelmi fegyvernek szánták. A pisztoly csőhossza 3,8” (96,5 mm), teljes hossza pedig 171mm. Mivel a markolat is rövidebb, mint a teljes méretű modell esetében, viseléskor kevésbé áll el a testünktől, ami kimondottan alkalmassá teszi rejtett viselésre. Ez persze némi kompromisszummal is jár, ugyanis már egy átlagos kezű lövő is nehezen helyezi el a kisujját a fegyveren, az már többnyire lecsúszik a tárfenékhez. Véleményem szerint ez megszokható, és némi gyakorlás után – ami egy önvédelmi eszköz esetében hatványozottan fontos is – fel sem tűnik a lövőnek, de ha valaki nem tudja megszokni, használhatja a pisztolyhoz a teljes tokméretű modell tárjait. És itt jön ismét egy apró figyelmesség a gyár részéről, ugyanis a nagyobb tár mellé vásárolhatunk egy kis műanyag kiegészítőt, amit a tárra fentről ráhúzva kitölthetjük a markolat és a tárfenék közti hiányosságot. Ezzel a húzással egyébként pont ott vagyunk, mintha megvettük volna a teljes markolattal, de rövidebb csőhosszal gyártott semicompact modellt. A nagyobb tárnak egyébként nem csak az ergonómia terén vannak előnyei, ugyanis míg a rövidebb tárba 13 db 9 mm Luger lőszer fér, a hosszabba 19!

A kisebb méret miatt a cső alá teleszkopikus helyretolórugó került, ami tökéletesen végzi a dolgát. Ami viszont kimondottan mókás a pisztoly első kézbevételekor, az a három kicsi markolatpanel. Nehéz elhinni, hogy ezek az icipici műanyagdarabkák bármit is javítanak a fogáson, de kipróbálva igenis érezhető a különbség. A pisztoly acél irányzékokat kapott (ahogy azt az XDM-ek esetében már megszokott), amik remek célképet biztosítanak. A hátsó irányzék lekerekített, combat-stílusú, így rántáskor nem akad el a ruházatban, ami egy önvédelmi helyzetben igen pozitív tud lenni.

XDM Competition

Ahogy azt Titus Maccius Plautus is megmondta „Nomen est omen” (nevében a végzete), avagy mint azt a furmányos név is mutatja, ez bizony egy verseny célokra szánt fegyver. Hogy ez miből is látszik? Egyrészt feltűnő lehet a hosszabb cső, ami az USPSA szabványhoz igazodva 5,25” (133,3 mm). A hosszabb cső orrnehezebb fegyvert is takar, ezért a szán tetején egy jelentős méretű könnyítést láthatunk, ezzel próbálták meg a súlypontot helyreállítani, hozzáteszem, sikeresen.
Érdekesség, hogy a fejlesztésben Rob Leatham hatszoros IPSC világbajnok (és huszonnégyszeres USPSA országos bajnok) is aktívan közreműködött, így nem mondható, hogy a véletlenre bízták volna a dolgot. A nézőkét ennél a modellnél egy magasságban és oldalirányban is állítható mikrométeres irányzékra cserélték, aminek az az érdekessége, hogy alig nyúlik magasabbra, mint a szolgálati modell combat-irányzéka, emellett szépen lekerekített élei kisebb eséllyel nyesik fel az ember tenyerét egy félresikerült töltőfogásnál, mint az átlagos mikrométeres nézőkék. Természetesen a célgömböt is sportosították, így a fehér pont helyett egy piros fénygyűjtő-szálat találunk a célképünk közepén.
És mivel talán a sütés a leginkább kényes pont egy sportfegyveren, ezen is csiszoltak kicsit… na jó, nem is olyan kicsit. A gyári sütés alapból 24-34 Newton között állítható, nos, ezt a Competition modell esetében levitték 11-13 Newton közé, ráadásul az elsütőbillentyű mögé egy trigger stop is került, aminek segítségével minimálisra csökkenthetjük az utánhúzást. Összehasonlításként kipróbáltunk egy tuningolt XDM-et is, ami egy agyonfinomított aftermarket sportsütést kapott. A mérleg egy hajszálnyival az utángyártott alkatrész felé billent, de feltehetően párszáz lövés után a gyári sportsütés is összekopik.

Irány a lőtér!

Az üresen csettegést követően az összes létező méretű és sütésű XDM-et levittük a lőtérre. Mindegyik modell 9 mm Luger kaliberű volt, a 300 lövés alatt egyetlen akadályt sem produkált egyik változat sem, így elmondhatjuk, hogy a pisztoly megbízható. Na és a pontosság? A Compact és a Competition modelleket egyforma távolságokról próbálgattuk, első nekifutásra 10 méterről duplázgattunk. A lukak bőven alfán belül tarthatók még gyors locsolás mellett is, sem a rövid-, sem a hosszúcsövű változat nem ugrált vészesen.

A 25 méteres szóráskép a Competition esetében nem volt kérdéses, egy tapasztaltabb pontlövő sporttársunk még a klasszikus egykezes tartással is kéttenyérnyi területen tartotta a találatokat a körös lőlapon. Az igazán meglepő, hogy bár a 25 méteres önvédekezés jogilag igencsak kérdéses, a „csutka” Compact is nagyjából ugyanazt az eredményt hozta, mint a kimondottan versenyzésre szánt nagytestvér, ami igen dicséretes.

Felkerültek a térképre

Összegezve; a HS talán napjaink legdinamikusabban fejlődő fegyvergyára, ráadásul nem állnak meg a látszatfejlesztés és optikai tuning szintjén. A gyár mára több, mint ezer főt foglalkoztat, az éves termelés eléri a félmillió darabot, aminek igen jelentős részét az amerikai piac veszi fel. A pisztolyok mellett 2007 óta egyébként igen komolyan ráfeküdtek a VHS név alatt futó saját fejlesztésű, műanyagtokos, bullpup elrendezésű gépkarabélycsalád fejlesztésére is, amelyet a szintén saját fejlesztésű gránátvetőjükkel együtt a horvát hadsereg azóta rendszeresített is, szóval a konkurenciának is be kell látnia, hogy egy igen jelentős piaci szereplőről van szó.

És hogy mennyire tetszett? Már régebben is lőttem az XD és XDM modellekkel, és minden esetben arra a következtetésre jutottam, hogy baromi nehéz letenni. A teljes tokméretű .45 ACP modellel például egy fél napos versenyen volt alkalmam összecsiszolódni, utána szinte fizikai fájdalom volt rácsukni a doboz tetejét szegényre (lehet, hogy segített volna, ha elengedem a markolatot). Az egyetlen ok, amiért csak 9,5 pontot adnék a fegyverre, hogy nekem még nincs sajátom.

Bővebb információ: www.xdm.hu

Uram János