Mikor az év elején nézegettem az ipsc.org weblapon, milyen nagyobb versenyek lesznek még az évben, megakadt a szemem a szerbiai versenyeken. Déli szomszédunkban 6 előre tervezett pisztolyversenyt láttam. Ahogy végignézegettem a kiírásokat, az egyik verseny helyszíne elég közel volt ahhoz (Szegedhez képest 160 kilométer), hogy felvegyem a kapcsolatot a szervezőkkel.
Elsősorban engem amiatt érdekelt a dolog, mert level III-as versenyen szerettem volna bírózni. Maga a verseny ténye annyira nem hozott lázba, hiszen a tudásom nem igazán felel meg egy nemzetközi mezőnnyel történő összemérettetésnek, bár érhetik az embert meglepetések.
Mikor az év elején nézegettem az ipsc.org weblapon, milyen nagyobb versenyek lesznek még az évben, megakadt a szemem a szerbiai versenyeken. Déli szomszédunkban 6 előre tervezett pisztolyversenyt láttam. Ahogy végignézegettem a kiírásokat, az egyik verseny helyszíne elég közel volt ahhoz (Szegedhez képest 160 kilométer), hogy felvegyem a kapcsolatot a szervezőkkel.
Elsősorban engem amiatt érdekelt a dolog, mert level III-as versenyen szerettem volna bírózni. Maga a verseny ténye annyira nem hozott lázba, hiszen a tudásom nem igazán felel meg egy nemzetközi mezőnnyel történő összemérettetésnek, bár érhetik az embert meglepetések.
A szervezők készségesek voltak, és elfogadták mind a versenyre történő nevezésünket, mind pedig azt, hogy mint versenybíró részt vehessek a versenyen. Azért használok többes számot, mert sikerült kedves barátomat megfűzni, menjünk. Próbáltuk a többi lövő felé is kommunikálni a dolgot, de ők nagyon helyesen a CIVIS KUPA megmérettetés mellé tették le a voksukat.
Így ketten indultunk neki, felfedezni mit is takar a verseny. Érdekessége volt még a dolognak, hogy a klub is és a lőtér is az első level III-as versenyét rendezte. Be kell vallanom, voltak fenntartásaim.
A határon történő átkelés zökkenő mentesen ment volna, ha nem pont váltásidőszakra érkezünk, és a sporttárs nem fog ki egy kezdő szerb rendőrt, aki a fegyver beléptetését végezte. Így egy kicsit megcsúszva érkeztünk meg az általunk megígértekhez képest, de nem késtünk el semmivel, mivel még éppen az utolsó simításokat végezték a pályákon.
Ahogy megismerkedtünk a verseny szervezőjével, és a Range Masterrel, kezdtek a fenntartásaim elmúlni. Mindketten rutinos szervezők voltak, az RM pedig a Rhodos-i IPSC VB-n is ott volt, mint bíró! A kedélyes fogadtatás után komoly gondba kerültünk… török kávét kaptunk. Ami nem baj, ha az ember tudja mi az. Alapvetően ismertük mindketten, a török kávét, de presszóként kértük, ergo kb. 5 deka őrölt kávét nyeltem. Nem tudom mit gondolhattak dél-szláv sporttársaink, amikor azt látták, hogy köpködve közlekedünk a lőtéren.
A pályák változatosak voltak, és némely esetben eléggé szemetek. A lőtér adottságaiban leginkább a debreceni lőtérhez hasonlít, csak kisebb.
A prematch pörgősen zajlott, bár némi kaotikus állapotot véltem felfedezni ebben, de sikerült felvenni a ritmust, és szépen lövögettem végig a pályákat. A rutintalanságom kiütközött, és követtem el igazán idegesítő hibákat, de ahogy Fater is megmondta, nincs nagy titok, lőni és versenyezni kell! Nem egészen 3 és fél óra alatt végiglőttem a 12 pályát, ami egy kicsit kimerítő volt. Rengeteg pályán volt mini IPSC cél, ami kihívássá tette a versenyt. A pályák technikásak voltak. Sok lehetőség volt, és a legtöbb könnyen kínálkozó lehetőség rejtett magában egy picit nehezebb, de mért időben spórolható verziót is. Ezek megtalálása igazán szórakoztató élményt nyújtott. Főleg a sporttársak arca, amikor meg is csináltuk azt, ami kitaláltunk.
Ezek után oda jött hozzám Milan a Range Master, és közölte, hogy enyém a 10-es pálya, jött 30 versenyző, akik most lőnek, mert holnap nem tudnak. Már esteledett mire végeztünk.
A szállásunk Indija városában volt, a lőtértől kb. 15 percre kocsival. Nagyjából Szeged nagyságú város, tele élettel, és pezsgéssel. A hotel a belváros legközepén volt, így akár sétálgathattunk volna az ottani Váci utcán, ha nem lettünk volna dögfáradtak. Inkább lefeküdtünk, miután kielemeztük a videókat, röhögtünk rajtam megint, ahogy elviszem a pálya felszerelést, és miután természetesen megkóstoltuk a helyi sört. Szigorúan egy üveggel.
A verseny napja pici csúszással indult. Az pályámra beosztott squad beleragadt egy útlezárásba, valami maratoni verseny miatt, így az előre eltervezett sorrend már az elején felborult. Ettől függetlenül rutinosan vették az akadályt a szervezők, és indult a verseny.
Ahogy kiértünk a lőtérre, a kezemből majdnem kiesett az ásványvíz, arcomon felragyogott a mosoly, keblemet melegség töltötte el, amikor megláttam, hogy Csefkó Fater tölti ki a nevezési lapot! Há’ mondom, csak nem hagytak cserben minket a többiek, jött Fater, minden király lesz! Csak aztán megfordult. Hihetetlen, de a szerbeknek is megvan a maga Csefkójuk… úgy is beszél, viselkedik, csak nem tartja annyira jól magát, és standardban lő!
Szerbiában nagyon nagy a production divízió sikere. A majd 100 lövőből közel 80 fő indult prod-ban. A standard részt elsősorban a Szlovének képviselték. Open lövő pedig mindösszesen 10 volt. Közöttük mi is, mint ahogy később kiderült, de nem bántuk meg.
A versenyt színvonalát emelte, hogy a szerb Ljubisa Momcilovic is részt vett a versenyen, aki tavaly 3. lett az EB-n, a mostani VB-n megnyerte a shoot-off-ot, és többszörös Szerb Liga bajnok, illetve jó pár nemzetközi megmérettetésen ért el sikereket.
A versenyen elsősorban a volt Jugoszláv tagköztársaságok versenyzői vettek rész, illetve érkeztek még Bulgáriából is, és mi Magyarországról. A kakukktojás az USA Texas államából származó David volt, aki Bosznia színeiben indult, mivel ott él már vagy 20 éve. És mi mással közlekedett volna, mint egy naaagy sááárga Hummerrel.
Elég nehéz volt a pályát egyedül bírózni, de kaptam segítséget az 5. squad után, úgy egy kicsit könnyebb volt. Főleg miután megkaptam a pljeskavicámat ebédre… ami kihűlve nem jó.
Akármennyire hihetetlen is, tele voltunk nézőkkel. Fent a golyófogó tetején ott üldögéltek, és kiabáltak a fácánkakasok. Egyik-másik sporttárs szeme párás lett a gondolattól, hogy pont egy lőtéren, egy versenyen kell ilyen gyönyörű fácánokat látni… miért nem valami hajtásban vannak most?
Érdekes megoldásokat láttam egy két pályán – legalább is a végrehajtás szempontjából. Mindenképpen megérte elmenni.
Az eredményhirdetést nem vártuk meg, mert nem akartunk megint a határon vesztegelni. (persze, hogy 3 perc alatt jutottunk át)
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, és a szervezők is kitettek magukért. Jövőre remélem, sokkal többen képviseljük hazánkat, és maroknyi, ámde felettébb lelkes közösségünket.
Eredmények:
Open
1. Topalov, Nikola (BUL)
2. Nesic, Goran
3. Raketic, Branislav
4. Musak, Richard
5. Janos, Dobo
6. Obradovic, Darko
7. Milosavljevic, Dejan
8. Stanisic, Stojan
9. Budimir, Srdan
10. Marjanovic, Zoran
Standard
1. Milanov, Zlatomir (BUL)
2. Kuveljic, Dusan
3. Miladinovic, Novica
4. Mihajlovic, Nikola
5. Misanovic, Dragan
6. Ivanovic, Vojkan
7. Stamenkovic, Zoran
8. Jankovic, Igor
9. Memarevic, Nebojsa
10. Matic, Milorad
Production
1. Momcilovic, Ljubisa (SER)
2. Janjusevic, Milorad
3. Stojanovic, Goran
4. Vukojevic, Dejan
5. Djukovic, Marko
6. Hristov, Rossen
7. Mesarac, Nikola
8. Djukanovic, Vladimir
9. Jankovic, Nebojsa
10. Stojanovic, Aleksandar
Standard Senior
1. Mihajlovic, Zoran (SER)
2. Boskovic, Boban
3. Reder, Zlatko
4. Pantic, Petar
5. Kundovic, Milos
Dobó János
