A VADÁSZLAP-ban megjelenő olcsó, ötletes megoldások adtak kedvet ahhoz, hogy megosszam a „találmányomat” Önökkel. Vadászat előtt mindnyájan ugyanazokat a kérdéseket latolgatjuk: esélyes helyen van-e a magasles, vagy vadászszékre üljünk? Jó-e ott a széljárás, kijárnak-e a disznók? Hiszen a derék, de kevésbé intelligens őzbak is mindig bizalmatlanul hunyorog a les felé. Hol hagyjuk a kocsit, hogy a vadat ne zavarja és a sok gyaloglással se „büdösítsük” feleslegesen a területet?
A VADÁSZLAP-ban megjelenő olcsó, ötletes megoldások adtak kedvet ahhoz, hogy megosszam a „találmányomat” Önökkel. Vadászat előtt mindnyájan ugyanazokat a kérdéseket latolgatjuk: esélyes helyen van-e a magasles, vagy vadászszékre üljünk? Jó-e ott a széljárás, kijárnak-e a disznók? Hiszen a derék, de kevésbé intelligens őzbak is mindig bizalmatlanul hunyorog a les felé. Hol hagyjuk a kocsit, hogy a vadat ne zavarja és a sok gyaloglással se „büdösítsük” feleslegesen a területet?
Nos, ezekre a kérdésekre rendszerint csak később, a keserves tapasztalatok birtokában tudjuk meg a választ, amikor hazainduláskor behúztuk a zipzárt a fegyvertokon. Ha azonban a körülményeket ügyesen befolyásoljuk, sem a kétlábú kártevők a vadászt, sem a négylábúak a gazdát nem károsítják meg. Másszunk tehát bátran az autónk tetejére! Rögzítsük a gyári tetőcsomagtartót. Kerítsünk egy alkalmas OSB, vagy rétegelt lemezdarabot. Ha a keresztrudakat nem akarjuk átfúrni, akkor pántokkal is rögzíthető. A lényeg, hogy stabilan álljon. Használjunk metrikus, hatlapfejű csavarokat, és fakötésű alátéteket. Húzzuk meg alaposan, így állnia kell még a 130-as tempót is, de a saját, esetleg a kísérőnk súlya alatt sem nyekereg. Én egy kis kalodát is készítettem rá. Mindössze 45 centi magas, a legvékonyabb, legkisebb lyukkiosztású, építkezésből kimaradt síkhálóból. Ez a sötétben biztonságérzetet nyújt, és a felszerelés sem potyog le róla. A menetszél átfújja és könnyű is marad.(A fővárosban például a zsúfolt utcán ebből a „páholyból” néztem végig családostól a tűzijátékot is.) A műszaki megoldásokat kár részletezni. Aki akarja egyénileg, a saját elképzelése szerint is elkészítheti. Az álcázás módját sem kell túlbonyolítani (lombos ág, bokor, álcaháló stb.)
A nyomozást, a területbejárást sem, mert végül is minden a vadász ügyességén és a szerencséjén múlik. Ha mégis elmarad a zsákmányszerzés élménye, akkor sincs ok kesergésre. A kukorica a bevetett talajban maradt, a disznók nem randalíroztak, nem okoztak kárt, mert minden bizonnyal a koca a malacait máshová vezette, s a nagy kan még néhány napot váratott magára. Előbb-utóbb azonban mindennek eljön az ideje…
Kovács László
Magyar Vadászlap
