Az elmúlt évben a lengyelországi LongShot verseny tapasztalatai alapján tovább kerestük a lehetőségeket a 450-1000 méter körüli távokon megrendezett versenyeken való részvételre. A szlovák versenyek a viszonylag kis távolságok miatt (Senica-Budapest 280km) jónak tűntek, a szervezésről is pozitív véleményeket halottunk, tehát elindultunk. Hárman voltunk az őszi első versenyen; Kotroczó Laci, Kerekes Zoli és jómagam. A szervezők ajánlottak olcsó szálláslehetőséget a lőtér közvetlen szomszédságában, régi katonai épületekben. Ezt választottuk, így részt tudtunk venni a pénteki edzésen is. A lőtér megtalálása nem volt egyszerű feladat, kb. 2 órát bolyongtunk mire nagy nehezen odataláltunk, persze a többiek már rég lőttek mire elkezdtünk kipakolni. A dimbes-dombos harckocsi gyakorlópályán 600 métertől 1000 méterig 100 méterenként voltak kitéve fémcélok, a közelebbi három kb. 20×30 cm, a távolabbi kettő 40x60cm méretben. Ezen kívül fel sem tűnt, majd csak később, hogy a 900 és 1000 méteres fémek között (rámérve később 960m) voltak a földön letéve sárga színű munkavédelmi műanyag sisakok. Elkezdtük a lövéseket, jött a szokásos ,,meglepi”, a szomódi lőtéren lepróbált ballisztikai táblázat simán 1-1.5 MOA különbséget hozott azonos távolságokon. Ráadásul délután volt, a lőtér tájolásából adódóan a lemenő nap szemből sütött, a találatokat a célokon pontosan nem láttuk csak a kimozdulást és a jellegzetes becsapódást halottuk. A legszebb az volt, mikor egyszerre ketten, hárman lőttünk ugyanarra a célra, kettő eltalálta, egy mellé ment, na ezt válogasd ki hogy melyik voltál te, mennyit korrigálj.
Visszamenet a szállásra szembesültünk azzal, hogy megállt az idő, minden abban az állapotában volt, mint ahogy ezelőtt 30 évvel hagyták. Tisztaság volt, de a vizet percekig kellett engedni, mire elmúlt a rozsdás színe a folyosó végén lévő zuhanyzóban és WC-ben. Este lementünk a lövészklub klubhelyiségébe, a beszélgetés nehezen bonyolódott a nyelvi akadályok miatt, hamar visszatértünk a szobáinkba.
Másnap reggel nevezés, majd 8:00-kor kezdés. Ekkor derült ki a sisakok szerepe, 960 méterre tettek ki mindenkinek 2 db célt, egy köregységes lőlapot, ahol a belső fekete rész 60 cm átmérőjű, és egy katonai mellalakos lőlapot, tehát a sisakokra lőve és a homokban jól látható becsapódásokra korrigálva tudtad belőni magad. Indul a verseny, 2 perc belövés, avagy korlátlan számú lövés a sisakokra, maximum 5 lövés a köregységes lőlapra. Kiértékelésnél jól látható színes korongokkal jelölik a találatokat, pár perc után leszedik és leragasztják, akinek kell – és táblában volt – tudott korrigálni. Megint csak fejvakarás, az előző napi beállítás nem stimmel, megint más a magasság és a szélirány. Értékelt lövések, 10 perc 10 lövés a köregységesre. Utána 10 lövés 3 perc alatt a mellalakra, majd squadonként mindenki befekszik és külön-külön indítva, 20 másodperc alatt 2 lövés a fémcélokra. Hangosbemondón mondják a lőállás számát, tűz vezényszóra indul a stopper. Különleges hangulata van így a lövészetnek, mindenki nézi a másik lövéseit, és segítenek – még a bíró is – ha nem találtad el, akkor hova ment a lövés. Persze vicces volt mikor mondta, hogy 30 centivel jobbra és lent – szlovákul – persze egy árva kukkot sem értettünk belőle, de egymásnak tudtunk segíteni.
Első, tapasztalatszerző versenynek jó volt, a standardban Kotroczó Laci a negyedik helyen, magnumban az ötödik helyen végzett, Kerekes Zoli a magnumban, én pedig a standardban végeztem a középmezőnyben.
A következő verseny ugyanitt november 3-án volt, most már kicsit felkészültebben érkeztünk, el sem tévedtünk, máshol is laktunk, és csak Zoli jött, Laci bácsit a szokásos bokros teendői otthon tartották. Ez egy emlékverseny volt, számomra a verseny nagyon jól alakult, a magnum kategóriát megnyertem, standardban a második lettem, Zoli mind a két számban a középmezőnyben végzett. A dolog pikantériája hogy nem vittem magammal magnum puskát, a Zoli puskáját kaptam kölcsön – azt mondta, hogy többet ilyen nem lesz – és azzal nyertem. A hosszú téli pihenő után a tavaszi első versenyen ismét ott voltunk, ezúttal Szabó Zsolt ,,Muki” barátunk tartott velünk.
Nagy várakozással indultam erre a versenyre, nemrég érkezett meg a 7/270 WSM kaliberű fegyverem, amit az angol Dolphin Gun Company épített, talán 50 lövést tettem vele a lőszer teszteléséhez, idáig csak 300 méterig lőttem vele, még ballisztikám sem volt. A Leupold hazai importőrjének jóvoltából egy 8,5-25×50 Mark 4 távcsövet tehettem rá a fegyverre, ez is új volt számomra, de hamar összebarátkoztam a fegyverrel és egyre magabiztosabban lőttem. Ez, és a következő szlovák verseny is a felkészülésünket segítette a lengyelországi LongShot versenyre ahol rangos nemzetközi mezőnyben kellett bizonyítanunk. Volt olyan, hogy Muki 4 fajta lőszerrel érkezett, és a verseny alatt is tesztelt, keresve a legjobb összeállítást a hosszabb távokra. Az új fegyverrel saját magam számára is meglepően jó volt lőni, ez meglátszott az eredményen is, a magnum kategóriát sikerült ismét megnyernem, Zoli itt negyedik lett, standardban Zsolt szerepelt jobban, de csak a középmezőnybe fértünk be.
A második tavaszi verseny 2013. április 20-án volt, egy héttel a lengyel verseny előtt. Nagyon jól szerepeltünk, a standard kategóriát Kerekes Zoli nyerte, én lettem a második, a magnumban cseréltünk, itt én nyertem és Zoli lett a második. A második részben a lengyel versenyről írok részletesen.
Versenyinformáció és eredménylista a szlovák versenyekről: www.apss.sk
Tógyer Imre
