A Walther P22 első ránézésre annyira fiatalos, hogy nem nagyon van rajta felvarrandó ránc. Pedig maga a design bizony már 16 éves, ugyanis a szán formája, az alapvetően az 1996-ban bemutatott P99 vonalvezetését követi. Ennek ellenére a formavilág időtállónak bizonyult, és most is csak apróbb finomításokkal operáltak a mérnökök annak érdekében, hogy a 2011-es Walther PPQ ne maradjon egyedül a termékpalettán finomított külsejével.
A Walther P22 első ránézésre annyira fiatalos, hogy nem nagyon van rajta felvarrandó ránc. Pedig maga a design bizony már 16 éves, ugyanis a szán formája, az alapvetően az 1996-ban bemutatott P99 vonalvezetését követi. Ennek ellenére a formavilág időtállónak bizonyult, és most is csak apróbb finomításokkal operáltak a mérnökök annak érdekében, hogy a 2011-es Walther PPQ ne maradjon egyedül a termékpalettán finomított külsejével.
A P22 sportpisztolyt 2001-ben mutatták be a nagyközönségnek. Alapvetően egy dögös külsejű „plinker” fegyvernek szánták, hiszen professzionális sporttevékenységre nem kimondottan alkalmas, önvédelemre pedig az alacsony stophatású lőszer miatt értelmetlen választás. Nem így a kis Walther gázpisztoly változata, ami öntöltő mezőnyben jó választás lehet akár napi viselésre is, hiszen a műanyag toknak köszönhetően tömege csupán 440 gramm, emellett kicsi, lapos, jól rejthető.
Érdekesség, hogy a gázpisztoly nem csak a formáját köszönheti az éles .22LR kaliberű testvérének. Anyagait és szerkezeti felépítését tekintve is azon ritka esetek közé soroljuk, amikor nagyjából megegyezik a két modell, ami inkább az éles hiányossága, mintsem a gázfegyver előnye. A kakas acélbetétes, a tűzfal, a csőköpeny és természetesen az akasztó is acél.
Nagy hiányossága, hogy a kakasnak nincs biztonsági állása, így hordhatjuk cső alá töltve, vagy esetleg csőretöltve, bebiztosítva, viszont a biztosító cseppet sem áll kézre, így fogásváltás nélkül szinte lehetetlen azt működtetni. Ha mégis emellett a hordmód mellett döntenénk, akkor szembesülnünk kell egy másik negatívummal is; a pisztoly nem fesztelenít. Persze ugyanolyan biztonságos, ha a bebiztosítást követően az elsütőbillentyűt meghúzva kézzel visszakísérjük a kakast, de mégse olyan elegáns, főleg, hogy a biztosítóval egybeépített fesztelenítőhöz volt némi köze a Walther cégnek.
A ráncfelvarráson túl egy további szerkezeti módosítást is eszközöltek a fegyveren, ugyanis a szétszedőkar belső része műanyag helyett itt már acélból készült, ami pozitív előrelépés. A szétszedés egyébként majdhogynem a hagyományos PP (vagy hazánkban inkább PA63) sémára épül, azzal a különbséggel, hogy itt a töltetlenség ellenőrzése után nem a sátorvasat húzzuk le, hanem a sátorvas elejénél található recézet szétszedőkart. Ezután a szánt ütközésig hátrahúzzuk, majd kicsit megemelve előre lehúzhatjuk a csőről.
Megjáratva a tesztelt példány 150 lövés alatt hibamentesen üzemelt, sem Fiocchi, sem Umarex tölténnyel etetve nem produkált hibát, úgyhogy a megbízhatóságra nem lehet panasz. Tokból rántva beigazolódott a biztosító használhatatlansága, 10 alkalomból csak háromszor sikerült hüvelykujjal tűzkésszé tenni a kis Walthert.
A tapasztaltakat összegezve elmondható, hogy önvédelemre csak sok gyakorlás után javasolt, cserébe egy könnyű, lapos és jól rejthető fegyvert tudhatunk magunkénak, ami ráadásul kellőképp megbízható is.
[galeria]kaliber: 9 mm PAK
teljes hossz: 154 mm
csőhossz: 87 mm
üres tömeg: 440 g
tárkapacitás: 7 db
elsütőszerkezet: SA/DA
Ollé Tamás
