A Heckler & Koch cég MP5-ös családjával kapcsolatban eszembe jut a következő, egyházi körökben hallható anekdota, miszerint: „Mi az, amiben még a pápa sem tévedhetetlen? Abban, hogy hány apácarend van.”
Valóban, a géppisztoly több, mint ötven éves története során a változatok száma lényegében áttekinthetetlen. 9×19 Para vagy .40 S&W kaliber; egyenes vagy banántár (10, 20 vagy 30 lőszeres kapacitással, tárkapoccsal vagy anélkül); műanyag tusa, betolható válltámasz, behajtható válltámasz, válltámasz nélkül; sztenderd vagy rövid csőhosszal, esetleg integrált hangtompítóval; diopteres irányzékkal vagy picatinny-sínnel; fekete vagy RAL 8000 színben; csak egyes- és sorozatlövésre, vagy kettő, illetve három lövésből álló rögzített sorozatra alkalmas elsütőszerkezettel – no meg ezek szinte tetszőleges kombinációjával egyaránt találkozhatunk a görgőzáras géppisztoly esetében. (És akkor még a kisebb jelentőségű vagy csak a nagyon képzettek által ismert változatokat nem is említettük.)
Mindben közös a G3-tól örökölt általános felépítés: két stift által egyben tartott alsó- és felső tok, precíziós préseléssel és ponthegesztéssel formált acéllemezből, félmerev reteszelésű görgőzár, felhúzókar a cső felett, biztonsági nyugasszal, három pontos rögzítésű szőtt hevederrel. Közös bennük az igen jó sütés, a több, mint jól használható diopteres irányzék, a kitűnő minőségű cső, és ami ezekből következik, a könnyen elérhető és jól reprodukálható pontos találat. Minden ismert tehát – vagy mégsem?
A fegyver több mint fél évszázados története során az anyacég eddig kizárólag katonai-rendvédelmi felhasználók számára dobta piacra modelljeit. (Licenszgyártók a Balkánról és Törökországból már próbálkoztak a civil piac meghódításával – mérsékelt sikerrel). Az SP5K tehát ebből a szempontból vizsgálva tekinthető AZ új MP5 verziónak.
A fanyalgók mondhatják, hogy ez nem egy akkora varázslat, és emlékeztethetnek arra, hogy már korábban is létezett csak egyes lövés leadására alkalmas elsütőszerkezettel szerelt MP5. A Heckler & Koch azonban mindig is ismert volt igényes megoldásairól, és ehhez a hagyományhoz most is hű maradt. Az SP5K (MP, Maschinenpistole azaz géppisztoly helyett SP, Selbstladepistole, azaz öntöltő pisztoly) olyan alsó tokot kapott, amelynek rögzítése eltér a megszokottól, kettő helyett egy stifttel rendelkezik, az első stift rögzítve van a tokban (ezért a tárkioldó is csak egyféleképpen, a jobb kéz mutatóujjával működtethető). Ez azért fontos, mert így – legalábbis különleges célszerszámok és szaktudás nélkül – nem szerelhető fel egy másik változat sorozatlövésre alkalmas elsütőszerkezetet tartalmazó alsó tokja. Ezt a jelenlegi EU-szintű fegyverengedélyezési rémálmok tükrében fontos szempontnak tekinthetjük.
A másik újítás, amire az elnevezés utal, az a csőhossz: ez 115 milliméterre rúg, ami annyit tesz, hogy jogilag – legalábbis Németországban biztosan- pisztolynak számít, ami ismét hozzásegíthet elterjedéséhez.
A bevezető után térjünk át a kipróbált fegyverre. A pisztoly (legyünk következetesek, ugyebár) Picatinny-sínnel és behajtható válltámasszal (mindkettő opció) rendelkezik, csövecskéjét kívülről egy műanyag burkolat veszi körbe, mely jócskán túlnyúlik a csőtorkolaton, és a kétkezes fegyverfogás megkönnyítésére található rajta egy lefelé nyúló szakáll is. (Enélkül az alkatrész nélkül a kétkezes fegyverfogás gyakorlatilag lehetetlen, de legalábbis igen balesetveszélyes lenne. A korábbi, katonai célú változatoknál a csőszakáll helyett elülső markolatot szereltek.) Irányzéka a megszokottal azonos felépítésű, de kerek lyukak helyett felül nyitott négyszögletes bevágásokat találunk a megszokott ferde hengeren, azaz az irányzék nem diopteres. (Ez a megoldás a gyors célzás szempontjából előnyös.)
A Picatinny-sín napjainkban kötelező tartozék, jó pár éve, hogy a HK is kínálja, de sajnos látszik, hogy nem volt az eredeti konstrukció része: a felhúzókar hátsó, rögzített állásában érinti a sínt, ami felhúzáskor tud kellemetlen meglepetést okozni a lövésznek.
Ennyi volt az összes kritika. Ezen túl, a fegyver a gyártótól és a családtól megszokott magas színvonalú kidolgozást nyújtja, a lövészet során pedig mentes a kellemetlen meglepetésektől, azaz ugyanolyan élményszerű könnyedséggel használható, mint katonai-rendvédelmi rendeltetésű testvérei. Akinek volt alkalma azokat használni, kipróbálni, az nem fog csalódni: akinek nem, az megérdemelt boldogságot érezhet, hogy végre ebben az élményben is része lehet.
Befejezésképpen arra a kérdésre keresünk választ, hogy vajon kinek ajánlható az új pisztoly? Nos, az importőr (Milipol Zrt.) tájékoztatása szerint az első néhány darab már elkelt, a kipróbálásra kapott darabnak is már megvolt a vevője. A fegyver tehát űrt tölt be a piacon, ennek oka a legendás típustestvér, az MP5 ismertsége és sikere. Aki tehát oktatási céllal tart fegyvert, annak szinte kötelező a beszerzés. A másik nagy célcsoportot a személyvédelmi-vagyonvédelmi vállalkozások adhatják: a típustestvérrel szinte megegyező kinézet komoly elrettentő hatást kelthet, a válltámasz és a diopteres irányzék pedig – reméljük, hogy csak potenciálisan – tűzfölényt biztosíthat a használónak.
Így vagy úgy – aki a törvények betűjéhez ragaszkodva ki akar próbálni egy MP5-öt, annak mostantól fogva civilként is lesz lehetősége rá. Ez kétségtelenül A valódi újság…
A tesztfegyver biztosításáért a Heckler & Koch magyarországi képviseletének, a Milipolnak, a lőszerért a RUAG Ammotech Hungary-nak mondunk köszönetet.
Szerző: R. K.
