Év elején, mikor Szerbiában jártunk egy level III-as IPSC versenyen, beszélgettem a Szerb sportlövőkkel arról, hogy náluk van-e airsoft IPSC. Akkoriban csak néztek rám, mint gyújtogató a vizes szalmára, hogy ugyan vajon mit beszél ez a magyar gyerek… Mindenesetre a kapcsolatok megmaradtak, és hála Mark Zuckerbergnek, folyamatosan tudjuk, ki mit csinál a sportlövészet terén szerte a kontinensen.
Feltűnt, hogy Szerb barátainknál is megjelentek az airsoft játékok, majd nem sokkal később rendeztek egy airsoft IPSC versenyt is. Mivel az elsőről teljesen lecsúsztunk – konkrétan csak akkor tudtam meg mikor felrakták a képeket – gyorsan felvettem a kapcsolatot azokkal, akik azt megszervezték, megígértetve velük az összes létező pravoszláv szentre, hogy mindenképpen szóljanak, mert eddig csak jó tapasztalatom volt a szerbiai versenyekről. Szerettem volna mindenképpen látni, mit hoznak ki mások az IPSC airsoft változatából (a filippínókat nem lehet mérni, mert egyrészt messze vannak, másrészt teljesen elvakultak – jó értelemben persze) és eddig elérhető közelségben nem találtam versenyt. Sajnos a második versenyről is lemaradtunk, mivel későn értesültünk róla.
A mostani megmérettetésnél viszont mind a bolygók és csillagok, valamint a történelem fogaskerekeinek együttállása kedvezett annak, hogy részt vehessünk a versenyen. Sikerült felkeltenem a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium lövészetet oktató tanárának a figyelmét is, és így 6 fős lövész kontingenssel tudtuk képviselni Magyarországot. A dolog érdekessége, hogy hatunk közül ketten 18 év alatti versenyzők voltak!
Szegeden verődött össze a csapat, majd miután bepréseltük magunkat a kisbusznak nem nevezhető Jumpy-ba, nekivágtunk a vakvilágnak … szó szerint. Ugyanis olyan köd borította a tájat, amelyet semmilyen magyar versíró nem tudott volna leírni… bár az Aliens-ben volt valami hasonló…
Korábbi tapasztalatainkból kiindulva, korán érkeztünk a határra, és most minden rendben ment az átlépésnél. Mondjuk az airsoft eszközök korántsem esnek egy kategóriába valódi megfelelőjükkel, a Szerb rendőröknél sosem lehet tudni… mondjuk a magyarnál sem…
A verseny Belgrád déli részén volt egy emlékpark mellett. Mivel a GPS-ünk nem működött, csak kinyomtatott térképrészletekkel rendelkeztünk, sikerült – akaratunk ellenére – megszemlélni a második világháborúban kivégzett zsidók, antifasiszták, és a többi áldozat emlékére létrehozott emlékművet. Kicsi kóborlás után ráleltünk a bevezetőútra.
A versenyt egy sportlétesítményben (konkrétan focipályán) rendezték meg. Kicsit aggódtam a nyílt terület miatt, lévén a GBB-s fegyverek annyira nem szeretik a hideget, de valahogy végig szerencsénk volt a verseny alatt (már akinek. Nekem több működési gond is felmerült, persze a leggyorsabb, legegyszerűbb és az egyik legtöbb pontot hozó pályán).
5 pálya volt berendezve. Három a nyílt téren, és kettő egy félig kész épületben, illetve annak tetején. A pályatervezéskor sikerült igazi élményt nyújtó próbatételeket alkotni. Mivel a rendezők 99 százaléka a szerb hadsereg és rendőrség tagjai közül került ki, a feladatok többsége simán elment volna bármilyen kiképzési feladatnak… bár a „Csománi szintet” még nem ütötték meg!
Mindegyik pályát először pisztollyal, majd puskával is meg lehetett lőni. A puskák csak AEG-ek voltak. Az első pályán jobb- és baloldalon farkasfog mintában eltolva álltak a célok, és bizony nagyon kellett figyelni a biztonsági szögekre.
A második pálya GPS néven futott, és rengeteg előre és hátra mozgás volt a pályában bobberekkel tarkítva. Nagyon kellett figyelni a mozgásra, és a biztonsági szögre.
A harmadik pálya nagyon tetszett. Egy beállított, nyitott ajtajú gépkocsiban ült az ember. A kormányon stopperóra, pisztoly töltve az ülésen (puska gyenge kézben tartva, a föld fele irányítva). A lövő indította és állította meg az órát. Kellett lőni a kocsi alatt, mögött, előtt, fölött. Ez volt az egyik feladat, amely emlékeztetett a rendőri/katonai kiképzésre. Trükkös pálya volt több szempontból. Egyrészt egy megemelt Land Rover volt a kocsi, amiből ha az ember kiesik, akkor már magas ahhoz, hogy fájjon, másrészt a kiszállásnál ügyelni kellett a biztonsági szögekre, harmadrészt a fémcélok igen gonosz helyre voltak rakva. Ergo vagy térdelt az ember, vagy csak behajolt, de kényelmetlen helyzet volt.
A negyedik pálya egy killhouse-ra hasonlított, és az ember akár akarta, akár nem, csak „taktikai” sorrendben tudta leküzdeni a célokat a házban. Tipikus ajtón be, másik ajtón szeletel, majd ablakról ablakra szeletel szituáció volt.
Az ötödik pálya a tetőn volt, és csak fémek voltak fent. Ami szintén a rendőri/katonai jelleget erősítette, hogy lépcsőn lefele kellett menni, mindkét oldalra lőve! Ezekből is látni, hogy airsoft eszközökkel is lehet jó versenyt csinálni, csak megfelelő elhivatottság kérdése, meg egy maroknyi, jó értelemben vett megszállotté, akik szerelemesei a sportnak!
Mivel ez az év nem arról szólt, hogy naponta tudtunk volna gyakorolni, vagy rengeteg airsoft (tudom, az én hibám) /éles versenyre tudtunk elmenni, ezért nem szerepeltünk az előzetes elvárásainknak megfelelően, bár puska csapatversenyben elvittük a második helyett. Egyéniben Gecsei „Scott” Márton lőtte be magát a puska 5. helyre, pisztolyban pedig Dominik Dávid érte el a legjobb helyezést.
Ifjaink képességeikhez mérten igazán remekül helyt álltak egy olyan mezőnyben, ahol több a valódi eszközökkel IPSC-t űző, valamint hivatásszerűen ilyen lövészeti feladatokkal foglalkozó versenyzők adták a mezőny 90%-át (igen … mi voltunk a maradék 10% – némi költői túlzással)
Minden tekintetben nagyszerű verseny volt! A Szerb versenyzők/szervezők nagyon örültek nekünk, és mindent elkövettek, hogy jól érezzük magunkat. Nyilvánvalóan mivel ez csak a harmadik ilyen stílusú verseny volt, ezért voltak gyerekhibák, de azt hatalmas lelkesedéssel pótolták!
Összegezve, nagyon jól éreztük magunkat! Örültem, hogy sikerült fiatalokat „nemzetközi” versenyre is elvinni, és örülök annak is, hogy egyre gyarapodik azok tábora, akik tudják komolyan venni az airsoft eszközökkel történő versenyzést.
Aki ezekután kedvet érez kipróbálni milyen is ez, annak tudom ajánlani a 2013. január 12-én Szolnokon, a 86. Szolnoki Helikopterbázison megrendezendő II. Mikes Kelemen Kupát. A verseny airsfot eszközökkel űzött IPSC verseny lesz, ahol bárki kipróbálhatja az airsoftnak/sportnak ezt a változatát, mind pisztollyal, mind puskával.
Cikk és képek: Dobó János
