Walther PPS “police pistol slim”! – cikk

A nagy múltú Walther cég 2006-2007 fordulóján dobta piacra műanyag tokos zsebpisztolyát, mely a marketingrészleg keresztségében jól csengő angol nevet kapott: PPS, azaz „police pistol slim”. A név első kétharmada a nagy elődnek állít emléket, egyben pozicionálja az új terméket. A harmadik harmad pedig a fegyver legfontosabb konstrukciós sajátossága, egyben üzenet a konkurencia, mindenekelőtt Deutsch-Wagram felé.

A nagy előd, a Walther PP 1926-ban még Türingiából, német néven („Polizei Pistole”) indult világhódító útjára. Ez a típus mindenképpen az öntöltő pisztolyok fejlődéstörténetének egyik mérföldkövét jelenti, mivel ez volt az első olyan modell, mely tűzkész állapotban, csőre töltve és fesztelenítve is biztonságosan volt hordható (legalábbis pisztolytáskában). A többi már történelem: milliós szériák a második világháború előtt, alatt és után, eredetiben, licenszben (Manurhin), engedély nélküli másolatban (pl. PA-63, R-61). A PP, illetve kisebb testvére, a PPK (Polizeipistole-Kriminal) ezen túl minta is volt további, hasonlóan sikeres konstrukciók számára. Ezek közül a legismertebb a Makarov, illetve – a szerző véleménye szerint, a konstruktőr érdemeit nem csorbítva – az APS, azaz a „Sztecskin” számára is (nem elfelejtve az akkor még létező FÉG egyik sikeres modelljét a Walam-ot sem). Végül, de nem utolsósorban, a PP nemcsak a katonák és a rendőrök pisztolytáskáját és szívét hódította meg, hanem a filmvásznat is. Őfelsége legismertebb titkosügynöke („nevem Bond, James Bond”) Berettáit igen hamar PP-re cserélte, hogy az újabb és újabb epizódokban eredményesebben tudjon élni ölésre szóló felhatalmazásával.

Ha ezt a sikert az utódnak nem is lesz könnyű elérnie, a PP-nek több olyan jellemzője van, mely mára már nem számít korszerűnek. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a merev csövű, tömegzáras pisztolyt kizárólag olyan kaliberekben (7,65 Browning alias .32 ACP, 9 mm kurz alias .380 ACP, 9×18 Makarov) gyártották, melyek önvédelmi célra a mai kor szakmai közmegegyezése szerint elégtelenek. Az utód ebből adódóan rövid csőhátrasiklásos, Browning-Petters reteszelésű lett, annak érdekében, hogy potensebb kaliberekben (9×19 Para, .40 S&W) szállhasson harcba a vásárlók szívéért és pénztárcájáért. A PPS további szerkezeti megoldásai nemcsak a tok anyaga terén követik a piacvezető deutsch-wagrami cég által kitaposott utat: ehelyütt a sütést (előfeszített ütőszeg, nem revolverező), illetve a szétszedés-összerakást említjük, mindkettő ismerős lesz Gaston mester modelljeit használó millióknak.

Nem teljesen ez a helyzet a típusnév utolsó harmadát (slim, schmal, azaz vékony) adó jellegzetességgel. A PPS ugyanis nemcsak vékony, hanem egyenesen lapos; markolatában egysoros tár húzódik meg a maga szerény (?) hat, hét, illetve nyolc darabos befogadóképességével (9×19 Para űrméretben). Ez első pillantásra visszalépés – de csak első pillantásra. Tény, hogy a teljes méretű (tehát tokban hordható, 4 – 5 inch közötti csőhosszúságú) pisztolyok között a múlt század nyolcvanas éveiben lebonyolított egyesült államokbeli, illetve osztrák pisztolytendereket követően általános a kétsoros tár, ennek köszönhetően a magas tárkapacitás (15-17 db). Azonban nincs előny hátrány nélkül: a kétsoros tár, érthető módon, vastag, ami nemcsak lövés leadásakor jelent hátrányt az átlagosnál kisebb kezű lövőnek, hanem jelentősen és hátrányára befolyásolja a fegyver rejthetőségét is. Utóbbi különösen a rejtve hordásra szánt zsebpisztolyoknál (újmagyarul szubkompakt méretű pisztolyoknál) jelent gondot, amiről a piacvezető cég e kategóriába tartozó minijeit használók hosszú történeteket tudnak mesélni. Ulmban tehát nem elégedtek meg azzal, hogy egy sztenderd fegyver (mondjuk a P99) markolatából és csövéből levágnak öt-öt centit, minden mást pedig változatlanul hagynak: a nagy előd eredményeit célul kitűző zsebpisztoly ehelyett valódi előrelépésként alkalmazási profiljának megfelelő, teljesen új konstrukciójú lapos tokot kapott.

További egyedi (és minden ellenkező vélekedéssel ellentétben Walter-tipikus) szerkezeti megoldásai között kell megemlíteni a sátorvas alsó élébe rejtett tárrögzítőt (melyet lefelé nyomva oldhatjuk a tárat), illetve a cserélhető hátsó markolatpanelt, mely nemcsak a fegyver testre szabását teszi lehetővé a kézméretnek megfelelően, hanem gyermekzárként is szolgál: ha eltávolítjuk, a fegyverrel nem lehet lövést leadni. A modern kor elvárásainak felel meg a csőre töltöttség vizuális ellenőrzését legalább jó látási viszonyok között lehetővé tevő „ablak”a csőfaron, illetve az elsütőszerkezet előfeszítettségét láthatóvá és tapinthatóvá tevő ütőszeg, melynek piros színű vége kiemelkedik a szán hátsó síkjából. Egy misét a tárak is megérnek: a PPS-hez háromféle hosszúságú tárat vásárolhatunk, teljesen lapos, enyhén vastagított és határozottan vastagított tárfenékkel. Előbbi mindent a rejthetőségnek rendel alá, tudomásul véve, hogy lövéskor az erős kéz kisujja a levegőben kalimpál. Utóbbi még egy nagyobb kezű lövőnek is biztos támaszt, stabil fogást kínál, ennek ára, hogy a markolat sarka bizony, legalábbis gyakorlott szemnek, elemeli a takaró felsőruházatot ott csípőtájon.

A leírtakkal hátsó tudatunkban nagy örömmel nyitottuk ki a fegyvert tartalmazó elegáns műanyag dobozt, mely alapáron csak a fegyvert, a tartalék markolatpanelt és a tárakat, no meg a leírást tartalmazza. (No de sebaj, a VW Golfot sem a sok-sok tartozékért szeretjük.) A pisztolyt kézbe véve elmondhatjuk, hogy annak kidolgozása méltó a nagy elődökhöz: sehol egy éles sarok, egy eldolgozatlan sorja, minden kallantyú-billenytű működik, úgy, ahogy azt a konstruktőr megálmodta. A sütés új fegyveren nagyon kemény, mintegy háromszáz lövés után még mindig kemény. Az irányzékkép kiváló: kontrasztos, kétkezes fegyverfogásnál a célgömb oldalán pont optimális a fénycsíkok mérete, a vastag célgömb lehetővé teszi a célok gyors leküzdését. A tárakat betéve-kivéve hamar rádöbbenünk a fegyver egyetlen kellemetlen sajátosságára (hibának azért nem mondanám): a markolat rövidségéből adódóan tárcserekor, hacsak nem figyelünk erre külön, szinte biztos, hogy tenyerünk alja a tár és a markolat közé szorul, ami fájdalmassá teszi az amúgy kellemes emlékeket.

A fegyverhez több tok is kapható, a szerző egy Fobus márkájú csípőtokban hordja a sajátját. A várakozásoknak megfelelően a pisztoly kiválóan rejthető, tökéletesen besimul a vesegödörbe, még autóvezetés közben sem kellemetlen. (Az egyetlen kellemetlenség, hogy időről időre tapintással kell meggyőződni arról, hogy a fegyver még a helyén van.) Általános célú hasitasiban hordva ki sem látszik a vastag levéltárca mögül. Vadászkabát rávarrt zsebében szintén ideális. Az első komoly fegyver, amiről a szerző el tudja képzelni, hogy bokatokban is hordható lenne.

Olvastunk róla, szétszedtük-összeraktuk, hordtuk: most már irány a lőtér! A PPS-t páratlanul stabilan lehet fogni – szinte, mint egy klasszikus egysoros 1911-est -, az irányzékkép kitűnő. Ha figyelembe vesszük a kemény sütést, úgy igen pontos lövéseket fogunk tudni leadni, Gaston mester termékein edzett kezeknek a gyors dupla sem fog gondot jelenteni. A pisztoly – 9×19-es kaliberben próbáltuk ki – nem kényes a lőszer típusára, de a lövedék tömegére sem. Mindegyikkel megbízhatóan, akadály nélkül működik, és – ami talán a legfontosabb – a pontos találat vele nem kihívás, hanem élmény. Legjobban mégis a Hornady TAP-ját és a Fiocchi Black Mambáját szerette (ami csak azért érdekes, mert a Hornady egy kifejezetten nehéz, a Black Mamba pedig egy kifejezetten könnyű, gyors lőszer.) A lövészetben csak két problémával kell megküzdeni: senki sem akarja azt abbahagyni – és mindenki meg akarja tartani a vasat…

Összefoglalva: a PPS-nek minden esélye megvan arra, hogy nagyapja nyomdokába lépve szép sikereket érjen el- és méltán – a rendőri és önvédelmi fegyverek piacán. (A filmvászonról nem is beszélve.) Nyomozóknak, rendőr felderítőknek, személyvédőknek (legyenek bár hivatásosak vagy vállalkozók) ideális választás, minden illetékesnek szíves figyelmébe ajánljuk. Vadászoknak (ott, ahol lehet), vadőröknek, természetvédelmi őröknek szintén első osztályú, megfelelő lőszerrel töltve kegyelemlövésre is alkalmas. Második/tartalék fegyvernek (újmagyarul backup gun) kiváló, ebben a kategóriában IDPA-versenyken is a siker reményében indulhatunk vele. A fegyverről mindennél többet elmond, hogy öreg fegyvermester ismerősöm, aki életét a fegyverek között töltötte ugyan le, de hordani eddig egyet sem hordott; és sportlövő „gunfighter” cimborám egyaránt rajong a pisztolyért, nem túlzás, hogy csak zuhanyozáskor veszik le azt. Mindez pedig igen méltányos, Németországban ca 700 eurós kiskereskedelmi áron.

R. K.